2016. március 25., péntek

Nessa-kritika #1 - Midnight Hilary: A szoba

Salve! Az előző blogot sajnálatos módon eltulajdonították, pedig már belekezdtem az első kritikarendelésem teljesítésébe, amit így nem tudtam közzétenni. Ha még mindig igényli a kritikát a lány, aki kérte, akkor kérem, jelezze, mert csak akkor írom újra a kritikáját. :)
És akkor kénytelen leszek itt megejteni azt a kis bemutatkozást, amit szerintem elvárásnak nevezhetek. A nevem Nessa, de, akinek a Laura jobban tetszik (mint anyukámnak például), arra is hallgatok. Nem reklámoznám most a blogjaimat, de fontosnak tartom leírni, hogy van egy másik, saját kritikás blogom, ami nem csak kritikákkal foglalkozik, valamint kritikaíróként dolgozom egy másik blogon is. Tehát ne aggódjatok, nem vagyok teljesen amatőr a kritikusi szakmában.
Erre a blogra - vagyis az elődjére, ami elveszett - február 21-én vettek fel, és ezért még mindig eszmélet hálás vagyok.
A blogon papíron csak kritikákkal foglalkozom, de, ha valakinek akármilyen, írással kapcsolatos kérdése, óhaja támadna, írhat nekem nyugodtan akár e-mailben, akár chatben, és, ha olyan a téma, amiről tudok egy terjedelmes cikket írni (ami egyébként szenvedélyem), akkor azt nem hagyom ki - és, ha ez biztató infónak számít, már legalább hét éve foglalkozom írással, szóval (remélem) képes vagyok értelmes tanácsot adni a témában. :)
De tudom, hogy úgyse olvassa el senki a locsogásomat, szóval lássuk inkább a kritikát!


A szoba
A kinézet
1. A fejléc. Pont az én stílusom! Kicsit komor, elvont, összetett. Nagyon tetszik a kapucniba burkolózó lány alakja, ami tökéletesen van beillesztve. Szuper a háttér, a színek harmonikusak, minden eleme tetszik. Egyedül a cím nem nyerte el a tetszésemet. A mérete és az elhelyezése tökéletes lenne, még a betűtípus is elmegy - bár én egy kicsit cirádásabbat választottam volna -, de a színe és a körvonala/árnyéka sehogy sem illik a környezetébe. Ha legalább az árnyék szürke lenne, máris jobb volna a helyzet, de szerintem a betűk is lehetnének inkább sötétszürkék. Azt pedig, hogy ez a Mozaik sorozathoz tartozik, kisebb betűkkel is írhattad volna. Még azt is ízlésesen sikerült elrendezned, hogy egy körbe legyen beleírva az, hogy 25 ember és 1 gyilkos, ami dicséretes. (6/5)
2. A háttér. A lila a kedvenc színem, szóval itt elfogult vagyok. Mindenesetre a blog összképébe is illik. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Szerintem kellemes hatást kelt a két, világos színű sáv a lila alapon és a szürkés fejléccel, szóval ezt is jól eltaláltad. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A bejegyzések szövegét szerintem kisebbre is tehetnéd, mert így zavaróan nagyok a betűk. A bejegyzések és a modulok címei tökéletesek, a betűszínek mindenhol olvashatók, a betűtípusok egyszerűk, de nagyszerűk. (3/3)
5. Az effektek. Tetszik, hogy elhalványodnak a képek és a fejléc, ha rájuk viszem a kurzort, ez számomra mindig is ilyen sejtelmes benyomást keltett, és gondolom, az is volt vele a célod. A linkeffektek is jól néznek ki, jól megoldottad, nem vitted túlzásba, ízlésesek. (5/5)
6. A modulok. Az online-számláló jó helyen van, nem lóg bele semmibe. Ötletesnek találtam, hogy a szálak elvarrója nevet adtad a profilodnak, és udvarnak nevezted a cseréket. Tényleg jópofa, hogy Mi folyik itt? a címe a blogarchívumnak. Tetszett, hogy a könyvborító itt poszter. A chat színeiben még annyit változtathatnál, hogy a küldés-gomb ne ez a rikító babarózsaszín legyen, aminek semmi köze a blog többi színéhez, hanem mondjuk lilás, mint a háttér. Az, hogy a feliratkozók azok, akik bent rekedtek, megint csak nagyon jó ötlet. Kár, hogy a "Történet tájékoztató" utolsó betűje átment egy új sorba - talán átnevezhetnéd valami rövidebbre, hogy ezt kiküszöböld, de annyira nem zavaró. A menükód nagyon igényes hatást nyújt, elismerésem, és jó, hogy szobáknak hívod az oldalakat. A fülszöveg képe jól néz ki így, a fejléc közelében, ez is szuper. Összességében szinte minden modulod az. (12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Egyedi a fejléc elvontsága, a lila és a világos színek együttese, valamint a modulok nevei, amiket fentebb már felsoroltam. A könyvborítód túl pici ahhoz, hogy érdemben bármit is mondjak róla, de a tény, hogy van, már elárulja, hogy igenis szántál időt a blogra. Le a kalappal! (5/5)
8. Az összhatás. Pont az én stílusom. Ennyi. (5/5)

A kinézet összesen: 40/38


A tartalom
1. A cím. Jobbat el sem tudnék képzelni ehhez a történethez. A névelőt leszámítva egyszavas, egyszerű, könnyen megjegyezhető, talán nem túl emlékezetes, de az erőssége inkább abban rejlik, hogy a történethez nagyon passzol. (6/6)
2. A fülszöveg. Nagyon tetszik, ahogy a kép is felette. Tényleg figyelemfelkeltő, izgalmas, süt belőle az a komor benyomás, ami a történettel a célod volt - szuper. Megfelelő hosszúságú, és csak pár hibát találtam benne, ezeket jelöltem:
25 ember, 1 gyilkos. - Szerintem ez sokkal jobban és igényesebben nézne ki, ha betűvel írnád a számokat, de te tudod.
Te mit tennél, ha egy nap a családod nélkül ébrednél, négy fal közé zárva, idegenekkel?
Ha egy őrült gyilkos szedné az áldozatait körülötted, és tudnád, hogy hamarosan te következel?
Látszatra teljesen ártatlan nőket és férfiakat összezárnak zárnak össze egy szobába, ahonnan nincs kiút.
De, ahogy egyre fogynak az emberek, a helyzet még élesebbé válik, és minden titokra fény derül. - Egy helyzet szerintem nem tud éles lenni, ezért azt cseréld ki valami másra. Pl. sürgetőbbé, bonyolultabbá.
Barátságok és ellenségek kötődnek az alatt a pár, végzetes nap alatt. - Ellenségek nem tudnak kötődni, úgyhogy azt írd át ellenségeskedések-re. Szerintem úgy a helyes.
Mindenkiben fölötlik az az egy kérdés, melyet számos másik követ. - Ez jól is hangzana, ha tényleg csak egy kérdés következne utána (tekintsünk el attól, hogy azt az egyet számos másik követi, jó?). Vagy írd át kettőre a kérdések számát, vagy fogalmazd át a következő részt úgy, hogy:
Mégis ki a gyilkos? És aztán: miért pont mi? (5/4)
3. Az oldalak. Megint megjegyezném, mennyire ötletesnek tartom, hogy szobákként nevezted el az oldalakat.
Tetszik, hogy a főoldal végre egyedi nevet kapott, méghozzá azt, hogy előszoba. Az információs szobát jól összeszedted. A gardróbszoba is jó ötlet volt, egyedül az zavart meg, hogy a vitaklub kilóg a szobák sora közül. Talán, ha találnál annak is valami szobás nevet?
Amúgy pedig fölöslegesnek is tartom a vitaklubot és azt a második chatet. Aki írni akar neked valamit, elsősorban úgyis az oldalsávos chatet fogja használni. Aki meg ismerkedni akar (ahogy azt az oldalon is írtad), nem a te blogodat fogja rá használni.
Egyébként az is jó ötlet volt, hogy minden oldalon elhelyeztél egy képet egy-egy különleges szobáról, tényleg jól mutatnak úgy. (4/3)
4. A prológus. Kezdjük az elején. Lenyűgözött, hogy (ha nem csal a szemem) a Hamlet egy oldalát tetted be képként, tényleg! A prológus nem elég hosszú az én ízlésemnek, főleg, hogy bőven lett volna még mit kifejteni, tekintve, hogy milyen érdekfeszítő hangulatú a szituáció, amiben játszódik. Szép a sorelválasztó, amit az első fejezetben is használtál, és tényleg igényes külsőt is kölcsönöz a bejegyzéseknek.
A prológus - na meg a történet - helyesírását és megfogalmazását nem itt tárgyalom, de a prológusról még el kell mondanom, hogy ahhoz képest, mennyire hátborzongató az alapséma, a prológust én inkább nevetségesnek találtam, sajnálom. Az egyetlen jó pillanata az volt, mikor a végén kirajzolódott a horrorisztikus üdvözlet a falon, de egyébként messze nem olyan súlyos a hangulata, mint lehetett volna, és amilyennek lennie kellene, ha hű akarsz lenni ahhoz, hogy milyen komolynak harangoztad be a történetet. Ebből én azt vontam le, hogy még jóval több krimit kéne elolvasnod és horrort kéne megnézned ahhoz, hogy hihetően visszaadd a hangulatot, amit egy szereplő - tehát egy átlagember - érezhetne (éreznie kellene) egy hasonló élethelyzetben, mint amit a prológusban felvázoltál. És ezért legfőképpen a fogalmazási, stílusi és helyesírási pontatlanságok a felelősek, amiket lejjebb tárgyalok.
Összességében tehát a prológusod túl rövid, nem ad kellő súlyt a történet kezdetének, komolytalan és gyerekes hangulatú, rossz megfogalmazással és nevetséges fordulatokkal tálalva. Sajnálom, de nem vagyok meggyőzve. Azért megvan az az előnye, hogy érdekesen, felcsigázóan zártad le - és nem mellesleg a lezárása az egyetlen olyan elem, ami pont annyira hátborzongató, mint amit elvárok egy ilyen sztoritól. (5/1)
5. A történet. Mivel még csak egy fejezetet láthatunk fent a blogon, ezért ez a pont nem lesz olyan hosszú, mint általában lenni szokott. De ez nem baj, mert kevesebb ideig untatlak.
Nézzük az egyszerű részleteket. Zseniális, hogy fejezet helyett áldozatnak nevezed a részeket, és tényleg sokkal nagyobb súlyt ad neki, mint az elcsépelt "rész" vagy "fejezet" adna. Ez tehát már jó jel, és piros pontot érdemel - hű, ez rímelt! Jól vagyok, nyugi. Vagyis nem, de ezt inkább hagyjuk. Ami még nagyon tetszett, az a kép az elején - feltétlenül tartsd meg azt a szokásodat, hogy képeket teszel a részek elejére! A fejezet hosszát én megfelelőnek találtam, ha tudod tartani ezt a hosszt a többinél is, az jó, de az se baj, ha hosszabb (rövidebb azért már ne legyen szerintem). A sorelválasztók csodásan néznek ki, és az is tetszik, hogy másmilyennel választod el a saját kis megjegyzésedet a végén, mint a fejezet külön egységeit. Mi mindenre vagy te képes odafigyelni!
Az első áldozat hangulata kicsit már megnyerőbb, mint a prológusé, mármint sokkal komolyabb és a helyzethez illőbb. Lehet, hogy csak a gyilkos ösztön beszél belőlem, és azért tetszik jobban az 1. rész, mint a prológus, mert az utóbbiban senki nem halt meg, mindenesetre nekem az előbbi sokkal jobban bejött, mint a prológus. Persze, ez is bővelkedik apróbb hibákban, amiket még mindig csak lentebb tárgyalok majd.
Alapötletileg mindenesetre egy rossz szavam sem lehet, mivel tényleg egyedi, érdekes és különleges alapsztorival van dolgunk; ez tehát (10/10). Amit van még hova fejleszteni, az a kivitelezése: (10/4)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Utóbbiakról sokat nem tudhatunk így, egy prológus és egy fejezet után, de remélem, legalább annyira kidolgozod őket, amennyire megérdemlik, mert jó, szerethető és rétegelt karakterek nélkül nincs jó történet.
A leírásokról annyit, hogy van belőlük elég, csak nem a jó célra használod fel őket, ha mondhatok ilyet. A prológusban például külön mondatokat szentelsz annak, hogy Vinsent hogy néz ki, hogy van felöltözve, milyen a haja - ahelyett, hogy kicsit jobban kitárgyalnád az általános pánikot, aminek két tucat elrabolt, összezárt, kétségek között vergődő emberrel együtt kéne járnia.
A párbeszédekkel semmi különösebb bajom, attól eltekintve, hogy némelyik mondatnak nem egy ilyen élethelyzetben kéne elhangoznia. Legalábbis én így érzem.
Ez a pont máskor 15 pontot szokott érni, de, tekintettel lévén a történet rövidségére, a karaktereket nem számolom bele. (10/7)
7. Stílus, fogalmazás. Sok helyen volt az az érzésem, hogy nem gondoltad át eléggé, amit leírtál, vagy épp siettél vele, és csak összedobtad.
Nem egy helyen érzem azt, hogy a szórended kifacsart, ami nagy szó, elvégre a magyar nyelv mondatainak felépítését tényleg rengeteg módon meg lehet oldani. Nézzük például a prológusod elejét.
Vinsent kómásan tápászkodik fel a hideg kőről és a fejét idegesen megvakarja. - Egy szép, magyaros mondat formájában ez a következőképpen hangzana: Vinsent kómásan tápászkodik fel a hideg kőről, és idegen vakarja meg a fejét.
Hol vagyok? Gondolkodik el egy pillanatra és ijedten néz körül, közben szemét folyamatosan dörzsöli. - Az elején inkább helyesírási a probléma, de a mondat kedvéért kifejtem azt is, mert a második felének viszont inkább a nevetséges fogalmazás a baja. Tehát: Hol vagyok? - gondolkodik el egy pillanatra, és ijedten néz körül, miközben folyamatosan a szemét dörzsöli.
Fejét körbejáratja és meglepődötten veszi észre, hogy szürke, barátságtalan falak veszik körbe. - Jó, ha az embernek van fantáziája és szókincse, de az új kifejezések alkotása sokszor nem jön össze. Mint ebben a mondatban az, hogy "fejét körbejáratja". Hogy? Letépi a fejét, és körbesétáltatja a szobában? Ugyan már.  És a végén szerintem helyesebb lenne a "körbe" helyett azt használni, hogy "körül". Helyesen tehát a mondat: Körbejáratja a pillantását, és megilletődve veszi észre, hogy szürke, barátságtalan falak veszik körül.
Bőrét kezdi el csipkedni, de nem jár sikerrel. - Megint a fránya szórend. Sokkal jobban hangzana a mondat úgy, hogy: Elkezdi a bőrét csipkedni, de nem jár sikerrel (vagy inkább: csak nem ébred fel).
Csak pár példát hoztam fel, de remélem, érted. Ha akarod, szívesen kielemzem neked az összes stílusi és helyesírási hibádat is, bétázlak is, ha szeretnéd, de nem akarom elnyújtani a kritikát azzal, hogy mindet felsorolom, remélem, megérted. (5/1)
8. A helyesírás, szókincs. Amennyire én látom, a szókincseddel semmi baj, nem hiányos, sőt, de persze pár száz regény elolvasása nem árthat neki. Helyesírásilag viszont van pár probléma, amit szeretnék példákkal alátámasztani.
Az első és legszembetűnőbb az, hogy a párbeszédeknél pontot teszel oda is, ahova nem kell. Ez látszólag ártalmatlan hiba, de azt, aki kritikus szemmel vizsgálja, nagyon tudja zavarni. Példának okáért:
 - Tudja, mi is ezt kérdezzük. - szólal meg egy újabb férfi hang a tömeg közepéről, amire egy emberként fordul meg a csorda. - Szép a mondat, épp hibátlan lenne, ha nem tennél pontot a "kérdezzük" után.
 - Nekem is van. - hangzik fel egy magabiztos női hang, és újabb kéz emelkedik a magasba.
 - Szia. - húzza ki a fiú a kezét a lány szoros tartásából, majd Leonára mered.
 - Ne haragudj. Csak gyanús nekem ez a hely. - néz körbe titokzatosan Vinsent, majd az indulatos lány felé fordul.
Tanulság: ha a párbeszédben kijelentő mondat hangzik el, és a gondolatjel utáni rész nem új mondat, hanem pl. az, hogy "mondta XY", akkor nem kell kitenni a pontot a gondolatjel előtt.
Ez csak egy példa volt a leggyakoribb hibáid közül, és a többit két okból nem sorolom fel. Első: még nem írtam egy bejegyzést sem a blogra, pedig több, mint egy hónapja felvettek, és szeretném bebiztosítani, hogy nem unják meg a lazsálásomat. Emiatt igyekszem minél előbb közzétenni ezt a kritikát, persze csak úgy, hogy ne csapjam össze. Kettő: írtam már olyan kritikát, amire semmilyen reakció nem érkezett a kritizált féltől, nemhogy még hallgatott volna a tanácsaimra, épp ezért fukarkodom a kifejtős segítségekkel - egyrészt meghosszabbítják a kritikát, annyira, hogy épeszű ember nem olvassa végig őket, másrészt fölösleges munka, ha úgyse bagóznak rá. Félre ne értsd, ezzel nem azt mondom, hogy téged ilyennek gondollak, csak ez már megszokás és ösztön a részemről. Ha viszont úgy vagy vele, hogy megfogadod a tanácsaimat, és pont azt akarod, hogy minden szempontból hibátlan legyen az eddigi két rész a történetedből, akkor örömmel állok a rendelkezésedre akár bétádként, akár e-mailben felsorolva az általam fellelt hibákat az írásodban, amint az időm engedi. (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Mind az első áldozat, mind a prológus pont olyan helyen ér véget, hogy az olvasó automatikusan várja és követelje a folytatást, ami nemcsak zseniális írói húzás, hanem zseniális történetvezetési módszer is. Hitelességről csak akkor tudnék írni, ha már elhintetted volna, hogy mit akarnak azzal a 25 emberrel a fogva ejtőik, de, mivel ez egyenlőre nem derült ki (és ez nem is baj), ezért nem tudok belekötni a felépítésbe. Csak tanáccsal tudok szolgálni: feltétlenül gondold át mindenről, amit leírsz, hogy azzal mit akarsz majd kezdeni a következő fejezetben, és, hogy van-e jelentősége a történet egészének összefüggési szempontjából! (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Fölöslegesnek tartom, hogy csinálj egy trailert a sok agyonhasznált mozgóképből és filmjelenetből, amit minden horrorbloghoz újrahasznosítottak már, szóval ez nem hiányzik. Feltétlenül egyedi és ötletes a blogod címe, a fülszöveg, az oldalak nevei és a történet alapötlete. Ez pedig csillagos ötöst jelent. (5/5)

A tartalom összesen: 70/49


Ne riasszon el a szigorú kritika - a történeted egy ígéretes, egyenlőre kiforratlan gyöngyszem, ami csak akkor lehet zseniális, ha mindent beleadsz, amit csak tudsz.
Ha bármivel megbántottalak a kritikában, azért bocsánatot kérek, és, ha igazságtalannak érzel valamit, amit leírtam, nyitott vagyok a "tárgyalásra". A kritika csakis építő, segítő jószándékkal íródott, ha nyers is volt helyenként, lebegjen a szemed előtt, hogy a te és a blogod fejlődését akarta segíteni - ha ez nem is feltétlenül sikerült neki! :)
xx Nessa

2 megjegyzés:

  1. Kedves Nessa!
    Borzalmasan hálás vagyok a kritikádért!:) Először is, egyáltalán nem bántottál meg, nagyon örülök, hogy ennyit segítettél!
    Természetesen igyekszek javítani a hibákon, már el is kezdtem a prológust átnézni. :) Köszönöm, hogy a mondandódat példákkal is alátámasztottad, mert így jobban tudok rá figyelni és meg is látom, hogy mi a baj.
    Azzal tisztában vagyok, hogy a fogalmazásom még nem az igazi, - gyengén mondva - igyekszem javítani rajta. Az érzelmeket is megpróbálom jobban tükrözni, éreztem, hogy az az egyik gyengém.
    Másik a helyesírás. :D Az 'ötleted' megfogadnám és ha esetleg elvállalnád, nagyon örülnék, ha a bétám lennél! :) Ez ügyben írok is e-mailt, ha nem probléma. (Egyébként, nem tudom, hogy hogyan működik a bétázás)
    Megpróbálok több krimit olvasni, eddig leginkább az Agatha Christieket olvastam, - most is - de igyekszem többel megismerkedni.
    A trailernél gondolkoztam is, hogy legyen, de megerősítetted bennem, hogy nem kell az.
    Még egyszer hálásan köszönöm a szigorú kritikádat, jól jött ez nekem! :D ❤
    Ölel: Midnight

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Midnight!
      Nagyon örülök, hogy segíthettem, és, hogy nem voltam bántó! :)
      Rendben, várom az e-mailedet, és megbeszéljük, hogy legyen. :)
      Örülök, hogy jól jött a szigorú kritikám! :D
      Ölel: Nessa

      Törlés