2016. július 9., szombat

Nessa-kritika #3 - Dominique Know: Egy zombi naplója

Egy zombi naplója
A kinézet
1. A fejléc. Nem is egy rózsaszín cukormázt várunk egy ilyen témájú történet mellé, szóval a fejléc méltán ijesztő és sötét. Természetesen zombikat vonultat fel, és a cím is vér-jellegű betűtípussal és -színnel van ráírva. Amit fölöslegesnek tartok, az a neved odaírása, ráadásul ilyen nagy méretben. Tetszik, hogy még egészen a fejléc alja is ki van dolgozva; ezt mutatja többek között a csak félig látszó fejű lény (ezt értelmesen megmondtam, ugye?). Szerintem fölösleges volt halványan odaírni, hogy zombiapokalipszis, mert egy fejlécen nincs helye a történet egyik lényeges elemének, ráadásul rengeteg mindenből következtethettünk arra, hogy ez a történet bizony zombiapokalipszis-ihletésű lesz. Mindenesetre gratulálok annak, aki készítette, mert a végletekig részletes és kidolgozott, azonkívül tökéletesen adja vissza a történet témáját és hangulatát. (6/5)
2. A háttér. Amolyan kékes árnyalatnak mondanám, pedig egy undorító, zombizöld hányásszínre számítottam; ez dicséretes! (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Szerintem jók úgy, ahogy vannak. Passzolnak az összhatásba és nem bántják a szemet. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A mérettel és a színnel semmi bajom, de a típus nem nyerte el a tetszésemet. Valamiért utálom azt a betűtípust (most nem jut eszembe a neve), amelyikben a számjegyek alja túllóg a sor alján, bár a végére egészen megszoktam. És a sorkizártságot is hiányolom. (3/2)
5. Az effektek. A bejegyzéssávban a linkek vörösre és aláhúzottra váltanak a kurzor-ráviteltől, és ez okés, csak szerintem kicsit lehetne sötétebb árnyalatú az a vörös, mert jelenleg mintha kicsit elütne a blogon előforduló vörös-árnyalattól. A modulsávban csak aláhúzottak lesznek, és ez rendben is van. Nem hiányolok semmit. (5/4)
6. A modulok. A Live Traffic Feed-et még mindig fölöslegesnek tartom, de ettől eltekintve a modulokon csak annyit változtatnék, hogy a Facebook-oldalt az infóboxba is berakhattad volna. Sorrendileg csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy az oldalatokat tehetnéd inkább a chat elé, mégiscsak fontosabb. Ja, és a chat: a színei szerintem egyáltalán nem illenek az összképbe, feltétlenül írd át a színkódokat. (12/9)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Tetszett a modulsáv legtetején a fejléc alternatív változata, ami akár könyvborítónak is beillene. Csak kár, hogy egy kicsit torz a felbontása. Ami még feltűnően ötletes volt, az a feliratkozók neve (akik zombivá váltak), na meg a zombiszámláló, magyarul nézettségszámláló. (5/5)
8. Az összhatás. Nem pont az a blog, amit én önszántamból olvasni kezdenék (ez az álláspontom az olvasás végére érve változott meg), de a "műfaj" kedvelőinek biztosan ez a hangulatú kinézet jön be, és ez a lényeg. (5/5)

A kinézet összesen: 40/34


A tartalom
1. A cím. A másik blogomon, a másik blogod kritikájában már leírtam, mi bajom a határozatlan névelővel és a napló szóval, ha az egy blog címében szerepel. Ehhez még mindig tartom magam, főleg, hogy itt még paradoxonnak is érződik, tekintve, hogy egy zombinak jobb esetben öntudata sincs, nemhogy épp naplót vezessen két emberi végtag leharapása között. Úgy meg főleg nem jön be, hogy eddig nem sok köze volt a sztorihoz. Mármint, Dom nem zombi, de ez gyakorlatilag az ő naplója, akkor hogy lehetne ez egy zombi naplója? Vagy Dom zombi lesz? Nemakarooom! (6/1)
2. A fülszöveg. Hozzád méltóan frappáns, figyelemfelkeltő, érdekes, egyedi, hosszra épp megfelelő, meg minden. Még helyesírásilag is majdnem tökéletes, csak kettő helyen hiányoltam egy vesszőt: Beaumont városában az egyik helyi cég nagy bejelentést tesz, miszerint megalkottak egy gyógyszert, amivel a szív és az érrendszerek betegségeit képesek lesznek teljes mértékben (meg)gyógyítani. A kísérleti program megelindul/kezdetét veszi/elkezdődik, több beteg is megkapja a SWAP-program keretein belül a szert, amely egy új élethez vezet. (5/4)
3. Az oldalak. Első ránézésre hiányolom a fejezeteket felsorakoztató oldalt, bár ez csak megszokás; a blogarchívum is épp eleget segít az eligazodásban.
A Cserék/Olvasnivalókkal kapcsolatban nincs mit megjegyeznem, a másik két oldaladdal kapcsolatban viszont már annál inkább. Feltűnt, hogy az Oldaladatokhoz betűről betűre ugyanazt írtad, mint a modul formájú Oldalatokba, csak nagyobb betűmérettel? Ennek fényében szerintem töröld vagy a modult, vagy az oldalt, vagy teljesen írd át az utóbbit, ne ilyen száraz információkat felsorakoztató formába, hanem összefüggő szövegbe, amiben pl. leírod, hogy mi ihlette a történetet, hogyan/kinek az indíttatására hoztad létre a blogot, hogyan döntötted el, hogy épp az a designer fogja elkészíteni a blogod kinézetét, aki; ilyesmikre gondoltam.
A Szereplők oldallal viszont már sikerült meglepned. Mert nem, itt nem a megszokott, csicsás keretekbe foglalt, huszonéves modellek igéző tekinteteivel találom magamat szembe, hanem egy névlistával, amik közül néhány egy külön oldalhoz vezet, melyen az adott szereplő teljes nevét, korát, foglalkozását (kutyus esetén fajtáját) és esetenként rövid leírását is találhatjuk. Na most, még sosem találkoztam hasonló megoldással - persze ettől még nyugodtan lehet, hogy más is alkalmazta már -, és talán csak a szokatlansága miatt érzem idegennek, mindenesetre a megoldás maga elég frappáns, és ahhoz képest meglehetősen könnyen ki is lehet igazodni rajta. (De ha már boldog-boldogtalan szereplőt felírsz erre a listára, akkor Dr. Smith asszisztense, Julia, Gustav Everett és Charles Valdés miért nem szerepelnek rajta?) Minden elismerésem! (4/3)
4. A prológus. Nincs, ami nekem sosem probléma, főleg, hogy egy prológus nélküli történet is lehet épp olyan magával ragadó, mint egy olyan, aminek van prológusa (amúgy is elég kopott már a billentyűzetem, a te esetleges prológusod elemzése nélkül is). Van ugyan egy üdvözlő-bejegyzés, de az csak a fülszöveg, és ezzel le is volt tudva. Nem cifráztad, ami nem is baj, még csak nem is te tetted közzé. (0/0)
5. A történet. Mivel prológus nincs, ezért kapásból az első résszel, "nappal" kezdünk. Máris nem tudok kifogásolni semmit: az alapötlet nem ismeretlen, de egyértelműen ritkább, mint az, hogy a főhősnőnk One Direction koncertre megy, és első látásra egymásba szeretnek valamelyik taggal. (Igen, a blogger színvonalához vagyok szokva, szóval már ezt a teljesítményt is kifogástalannak érzem.) Ami rögtön megtetszett, az az volt, hogy nem egy különlegesnek beállított személyből indulunk ki, hanem egy hitelesen ábrázolt (és ez baromi fontos szempont, mert a nem hitelesen ábrázolt átlagemberek köré épülnek fel a cukormázas 1D-fanfictionök például), ezer százalékban átlagos életű, átlagos munkát végző, átlagos munkatársak társaságában lézengő, átlagos lakásban élő férfiből, pontosabban agglegényből. Akinek pici a lakása! Ez külön megragadta a figyelmemet a rengeteg, többemeletes palotában élő, de azért átlagosnak csúfolt Mary Sue-karakter után. És a te karaktered máris szimpatikussá vált, amikor feltűnt a színen Bella, a kutyája. Na meg a tipikus férfi megtestesülése, amikor Annára gondol. Az alapötletről tehát már az első fejezet (na meg még előtte a fülszöveg) elolvasásakor határozottan állíthatom, hogy csillagos ötös. (Nem, nem vagyok előítéletes..!) (10/10)
Ha valaki elhamarkodottan rávágta volna az első részre, hogy unalmas, a másodikra már akkor sem mondhatná. Ennek a résznek a végén ugyanis már bekövetkezik az előre sejtett fordulat, a csodás gyógymód valódi arca. Onnantól pedig a tipikusnak nevezhető zombiapokalipszis-lépések: menekülés, báziskeresés, berendezkedés - Dom szerelmi bánata... Azt találtam furcsának, hogy bár ez "egy zombi naplója" és egy zombiapokalipszist mesél el (ahogy az a fejlécre is elég feltűnően rá van írva), nagyobb szerepet kap példának okáért Dom vekengése Anna miatt vagy akár az ebből következő vekengése Dianának, mint a zombik. Több alkalommal is volt olyan, hogy mikor mondjuk fát vágtak a srácok, a pár arra járó zombi legyőzését letudtad egy félmondattal. Oké, nem lehet sokféle módon leírni azt, hogy felaprítasz egy zombit, de azért mégis ez lenne a történet középpontja, és siralmasan keveset találtam belőle.
És a második fejezet után sem áll meg a partivonat, mert minden fejezet megújuló izgalmakkal és fordulatokkal van tele. Egy ilyen, zombiapokalipszist bemutató történetre én mindig is úgy tekintettem, hogy agyonhasznált, és csak véges számú fordulatot lehet belecsempészni, de neked köszönhetően rájöttem, hogy ez nem igaz. Te mindenesetre zseniálisan megoldottad, és az elsőtől a 15. részig nem untam meg egy sort sem. Bár csak 15 nap telt el a történet kezdete óta a cselekményben, mégis olyan, mintha már évek eseményeit olvashattam volna el.
Jó lenne, ha minden bejegyzést sorkizártra állítanál. A fejezetek hossza egyébként nekem bejön, és az is, hogy kettévágod a részt, ha esetleg nem meséli el az egész nap történetét. A címek passzolnak a fejezetekhez, és helyesek is, leszámítva, hogy az "összeesküvés" egy szó, és kötőjellel kell utánaírni az elméletet - összeesküvés-elmélet -, és, hogy a 15. nap címében nem kell vessző a "majdnem" után.
Tehát, amivel szemben állunk, az egy jól felépített, izgalmas történet, amiben csak apró logikussági hibát (vagy azt sem) véltem felfedezni. Egyértelműen (10/9)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Leírásokkal elszórtan találkoztam, legalábbis így emlékszem, és a történet lényegét tekintve nincs is túl nagy jelentőségük, szóval tényleg elég annyi is, amennyit bele szoktál írni. A párbeszédek hihetőek, jól kivitelezettek, csak a helyesírásukat kéne még gyakorolnod, de erre egy lentebbi pontban úgyis visszatérek. Amiről igazán érdemlegeset tudnék írni neked, azok a karakterek.
Sok karakterrel volt az a bajom, hogy csupán egy név, és semmi emléket nem tudok hozzá csatolni. Ott van Dominique, Diana, Anna, Rebecca, na meg a Maestro, akiket az olvasó úgymond "ismer", de a többiek csak egyetlen nagy névmasszának tűnnek nekem. Na, nem azt mondom, hogy mindenkit egyformán helyezz előtérbe, és legyen mindenkiből főszereplő, de ha egy nevet sokszor leírsz úgy, hogy az olvasó a viselőjét még nem ismeri, akkor kéne kötnöd hozzá valami olyan történést vagy megszólalást, amitől életre kel, amitől eszünkbe jut, hogy: igen, ő Anette, aki ezt meg azt csinálta! Érted, mire gondolok. Benjamin is ilyen. Időről időre úgy éreztem, hogy biztos csak felületesen olvastam, ezért nem rémlik, hogy őt honnan kéne ismernem, de szerintem nincs is eléggé kidolgozva ahhoz képest, hogy hányszor találkoztam a nevével a sztori során.
Szóval a leírásokra és a párbeszédekre nyugodt szívvel megadom a maxot, de a karakterekre még rá kell feküdnöd szerintem. Ne érts félre, akiket kidolgoztál, azok tényleg szerethetők és többé-kevésbé kielégítően rétegeltek is, de igyekezz elkerülni az olyan töltelékkaraktereket, akik teljesen fölöslegesek, mert még semmivel nem vitték előre a cselekményt! (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Már a másik blogodon is felfigyeltem a stílusodra, ami kifejezetten érdekes, egyedi és megnyerő. Nem túl tárgyilagos, de nem is zavaróan részletes, magyarul: pont jó. A fogalmazásoddal sincs problémám, itt nincs jelen az a tördelés-hiány (vagy csak elkerülte a figyelmemet), ami az Esn-ban néha igen. (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Csak néhány, gyakran előforduló hibád van, főleg a párbeszédeknél. Nézzünk pár példát.
Ezt írod te: "- Szia Dom. Hoztam neked ebédet. - mondta a szokásos mosolyával az arcán"
Helyesen: " - Szia, Dom. Hoztam neked ebédet - mondta, a szokásos mosolyával az arcán."
Amit te írtál: "- Kösz. - mondtam kicsit elharapva a szó végét."
Ahogy kellene: " - Kösz - mondtam, kicsit elharapva a szó végét."
Na meg persze ott vannak a vesszőhibák is, amiket szerintem nem tudnék egyesével kijavítgatni, és nem is igazán zavaróak, tekintve, mennyire zseniális a sztori. A szókincseddel nincs problémám, főleg, mikor egy egész bekezdésen keresztül orvosi dolgokról beszélsz, amiből minden túlzás nélkül állíthatom, hogy egyetlen betűt sem értek... (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. Bár egy ehhez hasonló apokalipszist nehéz lenne úgy megírni, hogy ne legyen horribilisan merész és elrugaszkodott, neked mégis sikerült összehoznod, hogy egész valószerűnek tűnjön. Mármint, simán elképzelhető, hogy egy hasonló emberi kísérletből tényleg zombik születnek...
A történetvezetéshez is nagyon értesz, mindig sikerül úgy véget vetned az adott résznek, hogy rögtön belevágjak a következőbe, mint egy függő. Például a Lift a semmibe szinte ordította, hogy olvassak tovább, hogy megtudjam, valójában mi történt. (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Már eleve egyedinek számít, hogy egy ennyire közismert alapsztoriból ki tudsz hozni ilyen érdekes, magával ragadó cselekményt. Aztán ott van a fülszöveg, amihez foghatót még sosem olvastam. Hasonlóan ötletes a szereplős oldal megoldása, a (már kidolgozott) karakterek egyediek, a stílusod különleges, és az is, hogy milyen természetességgel írsz egy ilyen képtelen sztoriról. Tényleg le a kalappal előtted, minden téren. (5/5)

A tartalom összesen: 70/58

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nem is értem hogy felejtettem el írni és megköszönni a kritikát, de most megteszem.
    Még mindig imádom a kritikáidat!
    ÉS akkor jöjjön a megszokott "megvédem a seggem" dolog.
    A cím nem véletlen, direkt akartam, hogy utaljon a másik blogra. A cél az volt, hogy a zombiapokalipszison kívül inkább a főszereplőm jellemfejlődése(bár inkább leépülése), belső halála legyen a fő vonal. Nemtudom mennyire sikerül ezt megoldani, reménykedem.
    A másik amivel rátapintottál a lényegre, hogy a zombi naplója vajon azért zombi naplója, mert a napló írója(Dom) zombi lesz? A válasz: nem tudom... Van a fejemben 3 fajta befejezés, de még nem döntöttem el... Viszont valami beteg fétisem az, hogy a főszereplőnek szenvednie kell és meg kell halnia... :D
    Ja igen a karakterek... Végig az járt a fejemben, hogy ez csak egy ember naplójának a részlete... Nem tudom belefirkálni a pontos karakter leírásokat, mert azzal szerintem elveszítené a napló jellegét.
    Na ennyi, befejeztem... Köszönet a kritikáért... Ennek örömére írok is egy új részt ma este... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sebaj, nem vagyok tévedhetetlen, örülök, ha valaki "megvédi a seggét" a tévedéseimmel szemben! :D
      Így, hogy megmagyaráztad ezeket, már érthető minden, és ha ez beteg fétis, akkor a világot irányító izé (nem tudom, milyen kifejezéssel kéne utalnom rá, mert a vallásbeli Isten nem az én műfajom) is elég beteg lehet, szóval semmi baj, legalább reális a történeted. :D
      Én köszönöm a bizalmat, és nagyon jól teszed, ha megírod a folytatást, mert elég türelmetlenül várom már! :D
      xx Ness

      Törlés