2016. augusztus 30., kedd

Nessa-kritika #6 - Szabó Virág: Crystal

E-mailben rendelték tőlem ezt a teljes körű kritikát augusztus 21-én, azaz nem is olyan régen, én mégis hozzálátok, mert sokan várnak még a "köztes" várólistán (nem konkrét személytől kértek kritikát, és még nem kaptak senkitől) is, akik nagyon régen rendeltek.


Crystal

A kinézet
1. A fejléc. Mindenképp szokatlan megoldás, azt meg kell hagyni. Azzal nem is lenne baj, hogy csak egy karakter van a képen (halálklisés, mikor egy szerelmespár néz vissza a fejlécről), mert szépen lett kivágva, plusz nem annyira ismert karakter - legalábbis én nem ismerem -, és a háttér nekem nagyon tetszik, na de a cím és a lány feje körüli gondolatbuborékok, hát... Kezdjük az egyszerűbbel: a címnek sem a típusa, sem a színe nem passzol sem a fejléc, sem a blog összképébe (ez a szín elüt az összes színtől, ami megtalálható az oldalon). A gondolatbuborékok meg bennem azt a benyomást keltik, mintha négy (oké, öt) szóval akarnád jellemezni Crystalt, és ez nevetséges lett úgy, hogy pont ezt az öt szót választottad. Ezek mire akarnak utalni? Az érdeklődési körére, arra, hogy miket szeret, hogy mik járnak a fejében, vagy most ez mi? Ráadásul ugyanazzal a förtelmes betűtípussal vannak, mint a cím, illetve a háttér gyönyörűségét egyből agyonvágják az egyenetlen szélű, ocsmány gondolatbuborékaikkal. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy ennek a négy dolognak pont, hogy köze sincs ahhoz a Crystalhoz, akit a történetből megismerhettünk. Crystalt taszítják a bulik; egyetlen barátja van, Sierra; a zene még úgy ahogy elmegy, elfogadom; a szociális életet viszont nem egy begubózott írópalántával kéne kapcsolatba hozni. Illetve az a szívecskeszerűség a lány fölött... ezt még se te sem gondolhattad komolyan. És ha ez mind nem lenne elég (pedig sok is), a lány még csak nem is középen van: a fejléc jobb széléhez legalább huszonöt pixellel közelebb van, mint a balhoz. Ja, azt pedig kihagytam, hogy a blog többi, lilában és fehérben pompázó része mellett ez a kéken virító fejléc abszolút kilóg a sorból. (6/2)
2. A háttér. A nagy felbontású hátterekhez híven ez is rontja az összképet az illeszkedések miatt, de ez elkerülhetetlen a részletgazdagabbnak számító háttérképek esetén. A színei viszont a fejléctől eltekintve a blogtest többi részéhez remekül illeszkednek, jól összehoztad a színeket. (2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A fehérnél itt nincs is jobb döntés. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűszíneket mindenhol jól eltaláltad, nincs velük probléma. A típus a lehető legegyszerűbb, de mindig az a legjobb - ennek ellenére én javasolnám, hogy a bejegyzések címeire állíts be valami eltérőt, hogy elkülöníthetőbbek legyenek. A méret nekem tökéletes. (3/3)
5. Az effektek. Végre egy blog, amin csak a legalapszintűbb effektek vannak beállítva; tiszta felüdülés. A te oldalad összhatásába nem is illenének a kép- és linkfeffektek, úgyhogy a hiányukra is megkapod a pontot. (5/5)
6. A modulok. A vízszintes menüd kódja a lehető legegyszerűbb, de nincs vele különösebb bajom, a színei illenek a többihez. A modulsávod elrendezése viszont borzalmas - nem csoda, hogy nincs egy feliratkozód sem, ha ennyire hátra süllyeszted a rendszeres olvasókat, olyan jelentéktelenségek mögé állítva őket, mint a blogolj.eu-s plecsni meg egy versenyplakát. A logikus, praktikus és hasznos sorrend ez: tartalom, követők, chat, archívum, cserék (aminek nem értem, miért van modulja, ha egy cseréd sincs), blogolj.eu, verseny, kampány, író. Az elnevezéseik tetszenek; mennyivel ötletesebb portának hívni a chatet, mint chatnek! A zenelejátszó színe pont megfelel, és legalább nem automatikusan indítja el a zenét. Még faviconod is van, amiből látszik, mennyit foglalkoztál a bloggal, ráadásul igényes hatást is ad a lapnak. (12/10)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Egyedi, hogy csak egy karakter van a fejléceden, hogy nincsenek cifra effektjeid, hogy a plecsnit faliújságnak, a chatet portának, a cseréket szomszédoknak és az archívumot könyvtárnak nevezted el. Könyvborítód nincs, de nekem nem hiányzik. (5/5)
8. Az összhatás. A háttér éles illeszkedéseitől eltekintve a blogodra jó ránézni, annak ellenére is, hogy a fejléc abszolút elüt a blog többi színétől. Összességében nem rontottál el olyan otrombán semmit: a betűk olvashatóak, nem váltogatod a típusukat, a szövegek sorkizártra vannak állítva. (5/4)

A kinézet összesen: 40/32


A tartalom
1. A cím. Nem vall túl nagy képzelőerőre a főszereplő nevét adni egy történet címéül, főleg, mikor az a név ennyire gyakori és sablonos. De legalább így egyszavas, és mindenkoron illik a történetre, amíg Crystal marad a főszereplő. A történetet majd később fogom elemezni, de elismerem, hogy nem is igen lehetett volna ennek a történetnek más címet adni, tekintve, hogy semmilyen jellemzője nincs, ami kitűnne a többi közül, és címnek is megfelelne. Amit tanácsolni tudok, az, hogy valahogy a kristályt is fond bele a történetbe, mármint a tiszta, színtelen üveget, nem a főhősnő Kristályt, hogy ne legyen annyira sablon, mint akkor lenne, ha csak a főszereplőt jelölné. Tudom is én, hogyan, csak oldd meg. (6/4)
2. A fülszöveg. Hát, azt mindenképp meg kell adni neki, hogy ezt a megoldást még sehol máshol nem láttam, de ezúttal ez nem egyediségnek számít. Okkal nem alkalmazza rajtad kívül senki ezt a felépítésű fülszöveget. Méghozzá azért, mert ez így egy összefüggéstelen, jelentéktelen, megjegyezhetetlen adathalmaz, amiben ráadásul hibák is előfordulnak. Pirossal jelöltem őket. "Mondd, hogy szeretsz, és akkor elhiszem! - jelentette ki Daniel egy kis csend után, aztán a lányra nézett, kinek szeme a földet pásztázta. - Hát, itt tartunk."  És az is bajom még ezzel, hogy a fülszöveg alapján a történetben nagyobb szerepe van a főszereplő által írt regénynek és annak szereplőinek, mint a történet főhősnőjének, ráadásul spoilerezel is: a prológus idején még nincs kiadva Crystal könyve, tehát spoilernek számít leírni a fülszövegben, hogy ki lesz adva. Az meg, hogy a fülszöveg vége a regény egy részlete, rohadtul nem egyértelmű, ráadásul a fülszövegnek az lenne a dolga, hogy a történetet vezesse be és felkeltse az olvasó figyelmét eléggé, hogy elolvassa; te viszont többet írsz a történet főhősnőjének a könyvének a történetéről, mint a történetről. Érted? Ez így nagyon nem frankó, ráadásul összezavarja az olvasót. A fülszövegnek kéne nagyon röviden és sejtelmesen összefoglalnia a történet alapfelállását, és úgy lezárulnia, hogy az olvasónak felkeltse az érdeklődését - te viszont ezzel ellentétben leírtad a főhősnőd nevét, azt, hogy fiatal lány, antiszociális (el kell ráncigálni otthonról, hogy emberek közé menjen; rémlik?), könyvet ír, amit ki fognak adni, és a családja is támogatja ezt, végül pedig egy sort abból a bizonyos regényből. Remélem, nem kell mondanom, hogy ezzel semmit nem foglaltál össze, semmilyen kérdést nem vetettél fel az olvasóban, amiatt érdemesnek érezheti egyáltalán beleolvasni a blogba, és főleg nem győzted meg, hogy ezt a blogot megéri elolvasni, mert tud nyújtani akármit, amit a többi ötezer hasonló nem. (5/1)
3. Az oldalak. Arra gondoltam, csinálhatnál egy "Plecsnik" nevű oldalt, vagy valami hasonlót, amibe áthelyezheted a versenyes és a blogolj.eu-s plecsnit meg a kampányt, ezzel lerövidítve a fölöslegesen hosszú modulsávodat. A "Részek"-et át kéne nevezned fejezetekre, hogy ugyanolyan széles legyen a kis rubrikája ennek az oldalnak, mint a menüben a többinek; ha érted, mire gondolok. A kritikáidat nem kell előre megszámozni: ami van, azt rakd ki, linkeld be (egy most is hiányzik a listáról), de ne sorszámozd előre fölöslegesen, hogy 3., 4. kritika, és így tovább.
Ami kiverte a biztosítékomat, az a karakteres oldal. A különböző méretű és jellegű képek miatt abszolút rendezetlen benyomást kelt, pl. mindenkinek kifér az adatlapja a képe mellé, ezzel szemben Kathleené aránytalanul túllóg a sajátján, a széles képe miatt. Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, rendelsz egy csokor rendezett képet valamelyik blogmagazintól, amiknek mondjuk lilás árnyalata van, hogy illeszkedjen a blog színeihez és ne legyen teljesen sablonos sem. Ha ez megvan, leveheted az adatlapokról a nemet, mint szempontot. Szerintem a névből is megállapítja a betévedő, hogy férfiról vagy nőről van-e szó, de ha mégsem, a kép akkor is sokat segít, nem gondolod? A tulajdonságok és a hobbik leírásával viszont igazán lehengereltél, rossz értelemben. Nézzük őket sorra! Crystal: Tulajdonságok: kitartó, türelmes, kreatív, visszahúzódó, bűntudatos a bűntudat egy állapot, és nem létezik olyan tulajdonság, hogy bűntudatos, fantáziadús és mániákus. Hobbi: írás, videó játékok, sorozatok, filmek, könyvek, zene az áthúzottak nem tevékenységek, ennélfogva hobbik sem lehetnek; logikusan: videó játékozás, tévézés, olvasás, zenehallgatás. Sierra: Tulajdonságok: makacs, lelkes, kedves, bulizós, kötözködő, igazmondó és barátságos egy halom ellentmondás: ha kedves és barátságos, akkor nem kötözködő; a 'bulizós' nem tulajdonság, ahogy az igazmondó sem (utóbbit maximum 'őszinte'-ként ismerem). Hobbi: zene, videó játékok, sorozatok, filmek zenehallgatás, videó játékozás, tévézés, táncolás, italok készítése. Sherlock: Tulajdonságok: makacs, kitartó, flörtölős, ki áll a mellett, akinek segítségre van szüksége, és segít mindenkinek, akinek úgy látja, hogy kellene ezt te sem gondoltad komolyan, de azért helyesírásilag javítom: kiáll amellett, akinek segítségre van szüksége, és segít mindenkinek, akinek úgy látja, hogy kellene. Hobbi: kamera, filmek fotózás, filmnézés, színészkedés, edzés, zene, gitár, dob, zongora zenélés, gitározás, dobolás, zongorázás, dalszöveg írás dalszövegírást egybeírjuk, focizás. Henric: Hobbi: fotózás, modellkedés, focizás, hokizás, baseballozás, programozás, bulikon való részvétel nála örök marad, még ha csak egy baráti összejövetelről is lenne szó tehát bulizás. Kathleen: Hobbi: modellkedés, úszás, gitározás, zenehallgatás, éneklés, sétálás, do it yourself, vers/novella írás.
És ezek csak a helyességi hibák voltak - azt mondanom sem kéne, mennyire nem szerencsés egyszavas tulajdonságokkal leírni egy embert. Egyrészt képtelenség, másrészt nevetséges, harmadrészt az olvasó, aki ezeket átnyálazza, egyet sem fog megjegyezni belőle, és nem fogja jobban ismerni a karaktereket, mert őket a történetből kell megismernie, nem egy ömlesztett, elrontott tulajdonsághalmazból, ami tele van egyezésekkel, mintha azt akarná jelezni, mennyire egyformák és sablonosak a szereplőid. (4/2)
4. A prológus. Kezdjük azzal, amit egyszerűen le tudok írni. Megfelelő a hosszúsága, és sorkizártra van téve, ami fogalmad sincs, milyen megkönnyebbülés nekem. A képnek, amit beraktál az elejére, egyáltalán semmi köze a részhez, valamint a címének sem, de ez van, ha erőltetetten akarsz zenét rendelni a részekhez, aminek a címe nem passzol a történethez. Innentől viszont inkább idézetekkel támasztanám alá a véleményemet, hogy ne sértődj meg idő előtt semmin.
Lehet, hogy a többi ember szemében nem tetszést nemtetszést fogsz látni.
"Sosem tudhatod, hogy mikor jönnek a vágyaid. Mikor szeretsz bele egy srácba, aki viszonozza az érzéseidet. Azt se sejthetted, hogy ki lesz Ő. Lehet, hogy a többi ember szemében nem tetszést fogsz látni. Ki mondja meg, hogy kit szeressünk? Csak a szívünkre hallgassunk." - Feltűnt, hogy a mondatoknak semmi közük egymáshoz? Képzelem, milyen minőségi lehet Crystal regénye, ha ennyire hatásvadász stílusban ír, olyan klisékkel, mint a "csak a szívünkre hallgassunk". Édes istenem... És mégis ki fogják adni? Mese a taknyos kísértetről, ha engem kérdezel. Elismerem, adnak ki minősíthetetlen könyveket (Alkonyat-saga, Leiner Laura-könyvek, stb.),  de azoknak legalább valami bemagyarázott értelme van, és jó sok pénzt kaszált rajtuk az írónőjük.
letettem a tollat a kezemből, majd hátra dőltem hátradőltem a székemben, és a lapra meredtem.
Végül a karaktereken kezdtem el gondolkodni; főszerepben egy lány, aki húsz évesen az egyetemen találkozik az új tanárjával, miközben már van egy jóképű, átlagon felüli tudással rendelkező barátja. - Crystal már "tele van ötletekkel", de csak "végül" kezd el gondolkodni a karakteren, aki köré az egész sztorit fel akarja építeni? Könyörgöm, a főhősre épül az egész rohadt cselekmény, hogy akarod felépíteni a történet kártyavárát a levegőbe? Ezzel a finoman szólva felháborító bakival semmi baj nem lenne, ha hibának lenne beállítva, de Crystal könyvét szerinted ki is fogják adni, szóval látszólag senkinek nem tűnik fel, hogy fogalma sincs az írásról. Vagy csak neked nem tűnt fel.
Nem tudja, kit válaszon, mivel kevesebb, mint nyolc év korkülönbség van közte és az idősebb között, viszont a régebbről ismert pasija csak egy évvel, hogy idősebb nála. - Csak a kort veszi számításba, minden más le van szarva? Mi a helyzet azzal, hogy a kettő közül kit szeret jobban, kiben bízik meg inkább, ki mit tett már érte, ő melyikükért mit tenne meg, leélné-e a választottja mellett az életét? Megismételném magamat: Crystalnak halvány lila gőze sincs az emberekről, ahogy az írásról sem.
A kor nem számít, de ha összejönne a tanárjával, akkor a munkájával játszanának. - Oké, szóval az egyetlen szempont, amit figyelembe hajlandó venni a főhősnője választását illetően, vagyis a kor, nem számít. Ezután meg leírod, hogy a tanára munkájába kerülne, ha összejönnének. Akkor mi a kérdés? Ha szeretné a tanárát, akkor jót akarna neki, ergo nem tenné tönkre a munkáját, aminek eléréséért bizonyára elég sokat küzdött már...
A történet egy döntésképtelen lányról, egy érett férfiról és egy meglepően okos, jómódú srácról szól, akiknek egymással való kapcsolataik egymáshoz fűződő kapcsolatai egyre komplikáltabbakká válnak.
Valami nagy, ami meglepheti az olvasót, és utána napokig agyalhat rajta, miért pont, így lett vége. - Mégis tud valamit ez a Crystal - csak rájött, mi lenne egy valamirevaló regény lezárásának lényege! Tapsot neki!
Elvigyorogdtam, és újra a kezembe vettem az íróeszközt, s a betűk, a szavak, a mondatok csak úgy jöttek folyamatosan, miközben a háttérben Meghan Trainor, Halsey és Taylor Swift számai mentek le sorjában. Ahogy végeztem legalább öt oldallal, felnyitottam a gépemet, majd elkezdtem begépelni, részletesebben leírni a cselekményeket, kidolgozni a szereplőket. - Ne zavarjon, hogy a karaktereket a történet megírása előtt kéne kidolgozni, mivel az ő milyenségükön múlik a történet egésze.
anyu benyitott a szobámba, hogy bejelentse;: 'Kész van'.
Apáddal arra gondoltunk, hogy a szünetben felutazhatnánk Wales-be, ahol lehetőségünk lenne kirándulni is - mesélte anyukám - Nem csoda, hogy Crystal ennyire elcseszett... Komolyan, mint egy osztályfőnök, aki próbálja reklámozni a csapnivaló osztálykirándulás-helyszínt. "Lehetőségünk lesz kirándulni is..." Megfagyna az ereimben a vér, ha anyám ilyen hidegen és kacifántosan szólna hozzám arról, hogy "kirándulhatunk is".
 - Biztos lesz pár új ötlet újabb történetekhez - kacsintott rám apám. - Tényleg, mikor mutatod meg a legújabb művedet, amivelt olyan nagy beleéléssel írtál ma délelőtt?
kivéve a word-vel - Ha tudod, hogyan kell kiejteni a wordöt, akkor azt is tudnod kéne, hogyan kapcsolsz hozzá toldalékot... Nem "word-vel", hanem worddel.
Felálltam, hogy kimenjek a konyhából, de mielőtt ezt megtehettem volna, visszafordultam a küszöbnél.
- Nagyon finom volt, és köszönöm az ebédet, de muszáj beszélnem Sierrával - siettem vissza a szobámba, hogy rácsörögjek a barátnőmre, aki kitörő örömmel fogadta a válaszomat. [Válaszodat mire? Kérdést sem tett fel tudtommal.] - Elutazunk a szünetben minimum egy hétre Wales-be a szüleimmel.
S, ha már ez szóba jött, nincs kedved eljönni velem az este? - kérdezte, és ezzel elbizonytalanított. - Találkozunk még a szünet előtt! Úgy is Úgyis mindjárt itt  van. - Ha jól értelmezem, suliidő van, szünet előtt - vagyis minden hétköznap találkoznak. Miért nem az a logikus, hogy suliban látják egymást? Mit akarsz azzal, hogy találkozzanak még a szünet előtt? Nem inkább szünet van, és suli előtt akarnak találkozni? Gondold át a dolgokat, mielőtt leírod.
sejtettem, hogy nem valami csajos, pizsama parti pizsamaparti, inkább egy házi buli házibuli. - Crystal, kedvesem, elviekben 17 éves vagy, nagyon ügyi, hogy eszedbe jutott, hogy a barátnőd házibuliba hív, nem pizsamapartira! -_- Bocs, de ezt nem tudtam megállni, egyszerűen fejfájdítóan az idegeimre mászik a főhősnőd, ne haragudj.
amit én se akarok, mert tudom, hogy még mindig a rózsaszín párduc-mintásban alszol. - eEzzel megszakadt a vonal.

A fejemben lezajlott az a pillanat, hogy lerohan a lépcsőn, hogy egy gyors csevegést végezzen a szüleivel, majd bepattanjon a kocsijába, s eljusson hozzánk. Természetesen, már alig vártam, hogy friss kávé szagát érezem az autójában, mivel minden iskolai reggelen beugrik beugrott a Starbucksba. - Döntsd el, hogy múltidőben írsz-e, vagy jelenben!
Később a gondolataim az esti tervre kanyarodtak, ahol részeg fiatalok fognak táncolni a fülledt szobában, illetve medencébe ugrálni?. - Ez most miért akart kérdő mondat lenni?
Nyáron a fesztiválra, azért mentem el vele, mert fogadalmat tett fogadott velem, hogy nem tudok egy hetet a gépem és a telefonom nélkül eltölteni.
word-öt - Nincs szükség kötőjelre, jó így is: wordöt.
Az idő lejárta előtt viszont sikerült megszegnem, amivel veszítettem. - Tipikus példája a teljes mértékben érdektelen prológuslezárásnak. A prológusnak az lenne a dolga, hogy berántsa az olvasót a történetbe, felkeltse az érdeklődését; úgy kéne végződnie, hogy feltétlenül olvasni akarja a folytatást! Ez a lezáró mondat semmilyen izgalmas csavart nem vet fel, nem vetít előre jövőbeli izgalmakat a történetben, egyáltalán semmi; olyan, mintha a prológus felét random kitörölted volna, és az utolsó ott maradt mondat ez lenne.
Sajnálom, de ez a prológus mindezzel együtt minősíthetetlen. Betekintést nyertünk az íráshoz semmi tehetséggel nem rendelkező főhősnő csapnivaló regényébe, abba, hogy milyen nevetséges módszerekkel próbál előrehaladni az írásában. Megismerjük Crystal robot-anyját, aki semmiféle érzelmet nem tud kimutatni, és úgy beszél, mint egy unott turistavezető, aztán Crystal pörgős legjobb barátnőjét, aki minden második blogon megtalálható, és ugyanazokkal a tulajdonságokkal illetve szerepkörrel rendelkezik. Plusz tanúi lehetünk a néhol logikátlan, értelmetlen fogalmazásodnak (lásd: Sierra "kitörő örömmel fogadta a válaszomat", mikor kérdés sem hangzott el, legalábbis az olvasó nem tudott róla) és az unalmas történetvezetésednek, olyan lezárással, ami után senkit nem érdekel a következő fejezet. (5/1)
5. A történet. Épp annyira semmitmondó, logikátlan, összefüggéstelen, zavaros, hiteltelen és nevetséges, mint amilyenre a prológust elolvasva számítottam. Mert mi is a sztori? A főhősnőt a legjobb barátnője elráncigálja egy buliba - mint minden második blogon. A főhősnő ezen a bulin kapásból megtetszik egy álompasinak - mint minden blogon. De a főhősnő először elutasítja az álompasit, hogy azért mégse jöjjenek össze már az első fejezetben, mert az mégiscsak túl feltűnő képtelenség lenne (segítek: így is az) - mint minden blogon. A második fejezetben kapásból megtörténik az első csók, senkit nem zavar, hogy csak egymás nevét tudják, mást semmit; kit nyom, hogy baltás gyilkos is lehet a srác, á. Már meglepetést sem színlelek. Álompasi elhajt, mi a robot-anya első kérdése a lányához? Hát persze, hogy ez: Ki hozta őt az életedbe? Gratulálok, ennél színpadiasabb hülyeséget akarva sem találhattál volna ki. Komolyan létezik olyan univerzum szerinted, amiben egy anya ugyanebben a helyzetben ezt kérdezné?
Minden és mindenki a semmiből bukkan fel - egyik karakterről sem derül ki semmi; Andrew a semmiből bukkan elő, korábban utalás sincs róla, szinte ordít, hogy azért hoztad be a sztoriba, hogy Crys majd tudja kivel féltékennyé tenni Sherlockot, és ebből majd lehessen egy kupac gyermeteg, minden blogon olvasható utállak-vita, aztán utállak-békülés, utállak-csók, talán utállak-szex, ha nagyon drámai akarsz lenni.
Semminek nincs se előzménye, se következménye. Crystalt a bulin megdobják egy strandlabdával, ezért beleesik a medencébe (elárulom, egy strandlabdának szinte nulla a súlya, ennélfogva maximum egy másik strandlabdát lökhetett volna bele a medencébe, egy nála hatszázszor többet nyomó embert nem). Oké, tegyük fel, hogy mégis hatvan kilós volt az a strandlabda, és be tudott lökni egy ülő helyzetben lévő, majdnem felnőtt embert a medencébe. Crystal miért nem akarja tudni, hogy mégis ki dobta a lasztit? Miért nincs kiakadva, hogy mindene elázott, oda a haja, a ruhája? Ez a lány épp olyan űrlény, mint az anyja, semmilyen logikus emberi reakciója nincs.
És akkor most értékeljem külön a történet alapötletét és a kivitelezését? Jézusom. Az alapötletből legfeljebb az az elem értékelhető, hogy a főhősnő egy írópalánta, de amúgy semmilyen különleges eleme nincs. (10/1) A kivitelezés ezernyi kívánnivalót hagy maga után, amit a következőkben tárgyalt szempontok támasztanak alá, de próbáljuk tényszerűen nézni: milyen is a kivitelezésed? Pont olyan, mint ahogy a pont elején írtam: logikátlan, zavaros, összefüggéstelen, összecsapott, csapongó, hiteltelen, nevetséges, hiányos, és minden elem, amire épülnie kéne, csapnivaló, vagy teljesen hiányzik. Sajnálom, de ez... (10/0)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Semmilyen leírást nem használsz. Helyleírás - semmi. Személyleírás - összesen annyit tudtunk meg minden szereplő külső és belső jellemzői közül, hogy Sherlocknak kékeszöld szeme van. Ez azért elég siralmas négy rész után, mikor már öt szereplő feltűnt a színen, ezek közül egy a főhősnő akarna lenni - csakhogy Crystal nem főhősnő, ugyanis semmilyen tulajdonsága nincs azt leszámítva, hogy gyatrán ír. A párbeszédek zavarosak, hiteltelenek, sok esetben nevetségesek, és szinte mindig valószerűtlenek - lásd Crystal anyját. A karaktereid pedig üres nevek csupán, de azért leírom őket egyesével, hogy ne mondhasd, hogy indokolatlanul pocskondiáztalak.
Crystal: szeret írni, csak borzalmasan csinálja. Ennyi.
Sierra: a tipikus "legjobb barátnő"-karakter, aki MINDEN (csupa nagybetűvel, mert hangsúlyozni akarom), de tényleg minden egyes blogban megtalálható, és gyakorlatilag annyi a szerepe, hogy kirángassa a magába zárkózó főhősnőt a házból, hogy az így találkozhasson a nagy Ő-jével. Emellett semmilyen értékelhető szerepe nincs, nem viszi előre a cselekményt semmivel, teljesen hiteltelen személyiség, és az egyetlen jelző, ami eszembe jut róla, az akaratoshülyepicsa. Bocsánat.
Sherlock: álompasi. Ja, és el ne felejtsem: kékeszöld szeme van. Ez fontos, mert így a főhősnő tud miről álmodozni. Tök mindegy, ha egyébként egy üres, semmitmondó tucatsablon karakter, és az egyetlen erénye, hogy """tökéletes""", bizonyára (csak a karakterképét tudom alapul venni, mert, ismétlem, semmit nem írtál róla) kigyúrt, gyönyörű szemű, tökéletesen belőtt hajú álompasi. Semmilyen értéket és mélységet nem képvisel; ha nem lenne belőle egy csapásra a főhősnő szerelme, akkor egy gondolkodó olvasó meg nem mondaná, hogy ő akar a főhős lenni.
Henric: említés szintjén szerepel csak, és tipikus esete annak, amikor az író csak azért ír mellékszereplőket, hogy a kritikusok ne mondhassák, hogy nincsenek mellékszereplői. Mert Henric azon kívül, hogy ő Sierra éppen felszedett pasija, semmivel nem vitte még előrébb a sztorit, és ha ez így megy tovább, nem is fogja.
Kathleen: ő az, akibe a legjobban sajnálom, hogy nem csempésztél tartalmat. Igen, csudi-gyönyörű karakterképe van, és a főhős lánytestvére, meg minden szép és jó, de semmit nem tudtunk meg róla, és Crystalt, ahogy mindenki más, ő sem érdekelte eléggé ahhoz, hogy leírja nekünk a kinézetét - vagy akár megkérdezze tőle a nevét, ha már itt tartunk; azt is csak a karakteres oldalról tudjuk meg. Szerinted ez így van rendjén? Olvastál már olyan regényt, amiben egy szó sem esett a szereplők kinézetéről és belső tulajdonságairól, de egy külön függelékszerűségben minden jellemző le volt róluk írva, amit az olvasónak tudnia kellett?
Nem önreklámból, hanem segítési szándékból írom ezt: feltétlenül olvasd el a karakteralkotásról szóló cikkemet, hogy legalább kábé legyen fogalmad arról, hogyan kéne megalkotni egy karaktert.
Ne haragudj, de nuku leírással, életszerűtlen párbeszédekkel és üres karaktersablonokkal erre sem tudok sok pontot adni. Ezt az egyet is azért, mert Crystal írópalánta, és nagy szerepe van a történetben az írásának, akármilyen selejtes minőségű is az az írás. (15/1)
7. Stílus, fogalmazás. Összecsapott, félkésznek sem nevezhető bejegyzésekkel van dolgom, amikről csak úgy üvölt, hogy egyszer sem olvastad át őket, hiszen tele vannak fogalmazási hibákkal, bakikkal, logikátlanságokkal, légből kapott történésekkel, amiknek sehol sem magyarázod meg az előzményeit. A stílusod gyerekes, a fogalmazásod igénytelen, és nemegyszer váltogatod a jelen- és múltidőt, ami iszonyat zavaró. Főleg az előbbi, vagyis a stílusod okoz problémát, hiszen egy 17 évesnek csúfolt karakter szemszögéből próbálod írni a történetet, de mivel a saját korodnak megfelelő stílusban írsz, és valószínűleg nem vagy több tizenhárom-tizennégy évesnél, ezért átkozottul nehéz komolyan venni a történetet. (5/0)
8. A helyesírás, szókincs. Finoman szólva sem választékos a szókincsed, úgyhogy tudnám javasolni, hogy írás közben használd bármelyik online szinonimaszótárt. A helyesírásoddal, de igazából főleg a vesszőkkel már-már kínosan hadilábon állsz, rossz helyre teszed ki őket, és ezen csak az olvasás segíthet, úgyhogy olvass rengeteg regényt (ha nem akarsz/tudsz kisebb vagyont költeni a könyvesboltban vagy mutatkozni a könyvtárban, szólj, és örömmel küldök neked e-mailben párat a pdf-eim közül, ha nincs ncore-od, ahonnan magadnak tölthetnél néhányat a jobbfajta regények közül), találhatsz egy szép kis gyűjteményt itt is. (5/1)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történeted tele van logikai szaltókkal bukfencekkel, amiket fentebb már leírtam, és szintén csak az olvasással tanulhatod meg, hogy minden eseménynek kell, hogy legyenek előzményei és következményei is. Ez az életben is így van, ha még túl fiatal vagy, hogy magad is megtapasztald, akkor annak csak örülhetsz, mert hidd el, kiábrándító a saját bőrödön érezni.
A történetvezetésednek még bőven van hova fejlődni. Már most tanuld meg, hogy a fejezeteidnek izgalmasan, érdekfeszítően, már-már őrjítően kell végződniük ahhoz, hogy az olvasóid követeljék a folytatást, mert csak ezzel garantálhatod, hogy mindig lesz, aki kíváncsi a történetedre. És az, hogy a főhősnő épp elalszik, nem egy olyan lezárás, ami akármennyire is felcsigázná az olvasót. (5/0)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailered nincs, de az szerintem sosem baj. A fülszöveged megoldása, bár kétségtelenül szerencsétlen darab, azért mégiscsak egyedi, és ezt meg kell adnom neki. A történeted, akármennyire összecsapott is, bír egyetlen különleges elemmel, mégpedig azzal, hogy az írópalánta főhősnő regényének nagy szerepe van a sztoriban, akármilyen elcseszett is az a regény, már bocs a jelzőért. (5/2)

A tartalom összesen: 75/13


Szeretném ünnepélyesen leszögezni, hogy a kritikában igyekeztem teljesen objektíven ítélni és véleményezni; nem állt szándékomban igazságtalannak vagy épp bántónak lenni. A kritikának nem az volt a célja, hogy eltántorítson az írástól, hanem, hogy rávilágítson a hibáidra, amikből most ugyan van jó pár, de rengeteg gyakorlással, időrááldozással, próbálkozással és főként kitartással mindegyiket ki lehet javítani, ha nagyon akarod. Szeretnék ehhez nagyon sok sikert kívánni neked, valamint további szép napot és élményekben gazdag tanévet! (Azt mégsem mondhatom, hogy megőszített tanárokban, kipuskázott dolgozatokban, végigpofázott tanórákban és elmulasztott leckeírásokban gazdag tanévet..!)
Nessa randalírozott, és éljen örökké a már 23 éves Liam James Payne! ♥ xx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése