2016. november 27., vasárnap

Nessa-kritika #11 - Bella Everdeen: A vision of ecstasy

Még június 24-én érkezett a rendelés Bellától, és rettenetesen szégyellem, hogy csak most hozom. A szerkesztőtársaimnak már megejtettem a fárasztó és életkedvelszívó mentegetőzésemet, gondolom, te még annyira sem vagy rá kíváncsi, mint ők, úgyhogy nem indoklom a hatalmas várakoztatást - csak annyit kérek, hogy nézd el nekem.


A vision of ecstasy

A kinézet
1. A fejléc. Hasonlóval szerintem még nem találkoztam. Ahogy látom, a saját munkád, és ezt rögtön meg is lehet róla állapítani - ugyanis hiányzik az a túlcsicsázott, cukormáztól bűzlő összevisszaság, ami egyes designblogok sajátja. Szóval összességében nagyon tetszik, a design többi részéhez zseniálisan passzol, tökéletesen eltaláltad a megfelelő árnyalatokat. Igaz, a középen lévő lány karja nem a legszebben van kivágva, de ezt csak az veszi észre, aki direkt kritikus szemmel néz rá, mint például én; úgyhogy emiatt eszedbe ne jusson lecserélni, mert úgy jó, ahogy van. A cím különlegesen van ráírva, és bár nem vagyok híve a fejlécre nyomorgatott random angol idézeteknek (magyar blogokon, de ezt már említeni se merem), amik rosszabb esetben teljesen hibásak nyelvtanilag, a tiéddel ki vagyok békülve, mert egyrészt nem találtam benne hibát, másrészt a blog tartalmára is illik. Magyarán a fejlécedre jó ránézni. (6/6)
2. A háttér. A fehér tökéletesen illik a fejléchez, és az is szuper, hogy egyszínű - jobb nem is lehetne. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Mint már mondtam, tökéletes harmóniában állnak a fejléc színeivel, úgyhogy semmi problémám velük, sőt. A rózsaszínes keret pedig eszméletlenül jól néz ki, annak ellenére, hogy nem vagyok egy rózsaszín-fanatikus. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. Szerintem a legegyszerűbb, ha azt mondom, hogy minden csodás: fölösleges egyesével felsorolni az utolsó betűig mindent az összes szempont szerint, és egyesével találni rájuk valami pozitív jelzőt, nem? (3/3)
5. Az effektek. Sehol egy képeffekt, ami jó hír, hiszen nem is nézne ki jól a blogod összhatásával. A linkeffektekbe pedig nem tudok belekötni, ugyanis csodásak, semmit nem tudok kifogásolni. (5/5)
6. A modulok. A Köszöntelek modul rendkívül frappáns és csalogató, főleg a rózsaszínű, dőlt betűs kijelöléseket is figyelembe véve, amik csak feldobják az egészet. Javítottam a hibáit (csak, hogy valamibe bele is tudjak kötni): Kedves vándor az A Vvision of ecstasy (a blog címében kisbetűvel szerepel, itt is legyen akkor úgy) oldalán, ahol a futball világába igyekezlek elkalauzolni Téged.! Kedvedre válogathatsz a rövidebb és hosszabb novellák, kisregények és történetek között, melynek középpontjában a legkülönbözőbb futballisták állnak. Tetszik a menü könyvespolc-elnevezése, valamint, hogy a feliratkozók gyémántok. Amin én a helyedben változtatnék, az a sorrend, és az is csak egyetlen szempontból: helyezd előrébb a feliratkozó-modult, mert így nagyon nehezen elérhető. Mondjuk, lehetne a chat előtt. Másban viszont nem találtam kivetnivalót, szóval elismerésem! (12/11)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Az If I Stay-es montázsok sosem voltak túl egyediek, de ettől még nem tudok rosszat mondani a történeteidhez rendelt könyvborítókra, és még így is sokkal jobbak, mintha pár png-ből meg háttérelemből dobtál volna össze valami csicsásat. Mindenképp egyedi a saját készítésű fejléced és designod a színeivel, az összeállításával, a pont megfelelő mértékben kicsinosítottságával. Vagyis le a kalappal előtted, pazar munkát végeztél! (5/5)
8. Az összhatás. A blogodra ránézni is kellemes érzés, minden szín harmonizál a többivel, a linkeffektek igényes hatást kölcsönöznek az egésznek... De szerintem ezt már eleget ragoztam. (5/5)

A kinézet összesen: 40/39


A tartalom
1. A cím. Mindig nehezebb a címválasztás, amikor nem egytörténetes, hanem novellás és többtörténetes blogról van szó, mint a tiéd esetében. Örök szívfájdalmam, hogy a magyar bloggerek kényszeredetten ragaszkodnak az angol címekhez, de a te blogod címe jobban hangzik így, mint magyarul hangzana. A "Football stories" viszont abszolút fölösleges a végére, hiszen azért ismerjük el, nem a foci áll a történetek vagy a novella középpontjában; sőt, ez szinte háttérbe szorul a történetek többi eleméhez képest. De, ha benne is hagyod ezt a két szót, feltétlenül kéne a kötőjel elé egy szóköz, mert így nagyon rendezetlen és összecsapott hatást kelt. De azt kell mondjam, az első része nagyon megfogott: amennyire én látom, csodásan illik a blog tartalmára, és ez nem kis előny. Nem is túl rövid vagy bonyolult, a maga módján pedig még figyelemfelkeltő is, szóval nem ragozom tovább. (6/5)
2. A fülszöveg. Három megjelent fülszöveg található a blogodon, a két történethez egy-egy, meg a novellához is egy. A másik kettő, csak tervbe vett történet fülszövegét nem veszem figyelembe.
Marcot azonban a gyűlölet hajtja, és képtelen megbocsátani a lány tettét. 4 Négy (így jobban néz ki, mint számmal írva) év telt el, hosszú hónapok, mire újra közel érezheti magához. Milliónyi perc a hiányában, ezernyi nap nélküle. Ezeket az apró, elenyésző hibákat figyelmen kívül hagyva a fülszöveged minden szempontból tökéletes. Megcsillogtatja a pazar fogalmazásodat, valamint a történetbe is kellőképp betekintést enged; nem tudok róla rosszat írni.
A novella fülszövege tulajdonképpen egy részlet a műből magából, de nem is választhattál volna jobb részletet. A kezdeti fellángolás szépen lassan eltűnt, mintha már csak a parazsak maradtak volna, amiket Adriana igyekezett életben tartani és megóvni a közelgő vihartól. Fogait ajkaiba mélyesztve markolta meg a konyhaszekrény hideg pultját, miközben halk sóhajok hagyták el száját.
Sienna Everett, a New York University Arts & Science diákjaként utazik Spanyolországba. Damien felesége, New York egyik legpatinásabb galériájának tulajdonosa, ahol a fiatal festőtehetség, Sienna munkái is kiállításra kerültek, a szakítás után azonban minden álma összedőlt. Neymar egész lénye megőrjíti a lányt: makacssága és nemtörődömsége, durvasága és modora, mégis egy valamire egyvalamire mégis megtanítja Siennát. Szenvedélyesen, vadul, teljes szívből, jobban, mint bármikor máskor. Ez is rendelkezik minden jósággal, amivel egy fülszövegnek rendelkeznie kell; nem tudom tovább ragozni. (5/4)
3. Az oldalak. Hat oldalad van; az "Elismerések", az "Ők így látják", a "Versenyek" és a "Novellák" teljesen rendben van, előbbi kettőnek még a neve is egyedi. De egy dolgot magyarázz meg nekem. Van ugye a "Történetek" oldalad, amire a Ne engedj el fülszövege és fejezetei meg a két tervezett történeted is kikerült... mégis van egy külön oldal a Téged akarlaknak. A Téged akarlak nem történet, vagy akkor miért nincs az is a listán? Simán odafért volna, és akkor nincs szükség külön oldalra neki. (4/3)
4. A novella. Hát, ez a pont se lesz olyan hosszú, mint amilyen lenne, ha lenne mit kritizálni rajta. (Szóismétlés, igeeeen!) A novellád ugyanis, amellett, hogy egy zseniálisan megírt, csodás karácsonyi történet (ami ritka, mert a karácsonyi alkotások legtöbbször vagy a nyálas, vagy az erőltetetten szomorú kategóriába szoktak esni), minden hibától mentes, amibe beleköthetnék. Időzhetnék az elenyészően kicsi vesszőhibákon, de minek? Élvezet a soraidat olvasni, a történet maga pedig épp olyan magával ragadó, mint a két eddig megjelent blogregényed az oldalon. Nem vagy semmi! (10/9)
5. A történetek. Kettő van, de hogy ne legyen ötven pontos ez a rész, összegezve pontozom mind a kettő külcsínyét, alapötletét és kivitelezését is.
Csodával határos módon a bejegyzések sorkizártra vannak állítva (el sem tudod képzelni, ez mennyire ritka eset számomra), nem pakolod őket tele képekkel - ha jól emlékszem, csak a Ne engedj el második fejezetében tettél be egyet a rész elejére, meg a Téged akarlak pár fejezetének az elején van egy-egy gif, és ennyi. A részek címeit mindig ugyanazzal a betűtípussal és -mérettel írod, és ez igazán igényes kinézetet kölcsönöz nekik. Tetszik, hogy a visszaemlékezéseket nem egy középre zárt VISSZAEMLÉKEZÉS-felirattal vagy hasonlóval különíted el a többi szövegtől, hanem dőlt betűkkel. Az időugrásoknál kivételesen tetszik ez a dátumfelírós módszer, ugyanis nem ugrik ki túlzottan a szövegből, nem tépi ki az olvasót a környezetből, amiről épp olvasott, ha érted, mire gondolok. Vagyis a két blogregényed, vagy nem tudom, minek nevezzem őket, külseje: (5/5)
Következzenek az alapötletek. Persze, mind a kettő focistás fanfiction (legalábbis azt hiszem; nem vagyok túlzottan otthon ebben a témában), de ezt most nem veszem figyelembe, arra való tekintettel, hogy mekkorát alkottál. A Ne engedj elére egy rossz szavam se lehet; azonnal magával ragadott az egyedisége. A Téged akarlak ennyire már nem profi (ami nem jelenti azt, hogy rossz lenne), hiszen a megszokott összetört szívű karakterek egyéjszakás kalandból lett szerelme az, de ugyanakkor az összetört szívek előzménye fenomenálisan különleges, és az is, ahogy azokat megjeleníted. A buliban-találkozós-motívum nem a kedvencem, és nem valami egyedi, de nem lehet minden tökéletes, mert akkor a kritikusnak nincs dolga. Az alapötletek tehát összesítve: (10/8)
Nézzük a kivitelezést. A Ne engedj elt kénytelen vagyok ismét pár szóval letudni, mivel semmi kifogásolnivalót nem találtam benne. A Téged akarlakkal kapcsolatban viszont muszáj kitérnem rá, mennyire zseniálisat alkottál, ugyanis a felülmúlhatatlannak tűnő Ne engedj el után azt hittem, nem tudod már hova fokozni, mégis sikerült. Tetszik, hogy nem első látásra szerelem lesz az egyéjszakás kalandból; megfogott az, ahogy másodszor találkozik Neymar és Sienna. Ráadásul annak ellenére, hogy a fejezeteknek elenyészően kevés részét teszi ki párbeszéd, mégsem lehet elunni az olvasást, ugyanis a leírásaid olyan... kimondhatatlanul, eszméletlenül gyönyörűek (csak ilyen jelzőre futotta tőlem, sajnálom), hogy arra szavakat se ismerek. Az érzelemleírások teszik ki a történet nagy részét, amik viszont zseniálisak, magukkal sodorják az olvasót. Nem tudom, hol tanultál meg így írni, de elárulhatnád. (10/9)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Már nem tudom, milyen dicsérő jelzőket használjak. A leírásaid egyszerűen zseniálisak, nem tudom eléggé magasztalni őket. Más blogon már-már idegőrlő benyomást kelthetne, hogy ilyen kevés a történés és ennyi az érzelemleírás, de a te soraidat élvezet olvasni, bármilyen szempontból nézem is. A párbeszédeket, bár kevés van belőlük, mégsem tudom kifogásolni; úgy jók, ahogy vannak. A karaktereken fölösleges lenne egyesével végigmenni, ugyanis mindegyikük rétegelt, szerethető, összetett, valószerű, szinte már a sorok közül kisétáló, élő, lélegző élőlény. (15/15)
7. Stílus, fogalmazás. Nagyon utálom magam, hogy csak magasztalni tudlak, de tényleg csak azt lehet. Igaz, kevered a "még" és a "míg" szavakat (rengetegszer az előbbit írod, mikor az utóbbira lenne szükség), de sehol egyetlen árva szóismétlés vagy magyartalan szórend, amit ízekre tudnék szedni. A stílusod lehengerlően fantasztikus, szinte faltam a soraidat; a fogalmazásod szinte már túlvilági módon pazar. Kérlek, ha nem indiszkrét a kérdés, és nem veszed zokon, megírnád, hogy hány éves vagy, és hány éve írsz? (5/4)
8. A helyesírás, szókincs. Pár elgépeléstől és vesszőhibától eltekintve egyszerűen nem tudok mit felemlegetni. A szókincsed minden téren zseniális, felemelő volt olvasni. Azok miatt az elenyésző hibák miatt, amiket említettem, bétát sem érdemes fogadnod, és nekem sem érdemes a billentyűzetemet koptatni - olyan jelentéktelenek és picik, hogy szerintem fel se tűnnek annak, aki nem kritizálás céljával áll neki az olvasásnak. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. A történeteidben egyetlen logikai bukfencet, bakit sem találtam; ügyes! A történetvezetés pedig pazar: a történések megfelelő ütemben folynak, a lényeges eseményeket emeled ki, a lényegtelenekkel nem untatod az olvasót; ráadásul a fejezeteket is mindig a legmegfelelőbb helyen zárod le, hogy mindenképp bevonzzák az olvasót. Sajnálom, nem tudok semmi rosszat mondani, kövezz meg! (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Már nem tudlak hova dicsérni. A címtől és a fülszövegtől kezdve az oldalak nevein keresztül a tartalom egészéig minden egyedi és különleges; az alapötletek, a kivitelezések, a bejegyzések igényes külseje, a leírásaid (amiket könyvben ki kéne adni, esküszöm), a karaktereid, a stílusod, a fogalmazásod, a szókincsed, a történetvezetés... Ámulok és bámulok, komolyan. Nagyon régen nem volt részem ilyen felemelő kritikaolvasmányban. Szóval csak így tovább! (5/5)

A tartalom összesen: 85/76


A blog egésze: 125/115


Ezerszer is elnézésedet kérem a rettenetesen hosszú várakoztatásért, el sem tudod képzelni, mennyire el voltam, vagyok és leszek temetve mostanában. Remélem, a nem túl sok építő kritika ellenére is hasznosnak találtad a firkálmányomat, és nem küldesz el melegebb éghajlatra a késés és a nem túl sok segítségnyújtás miatt.
xx Nessa

3 megjegyzés:

  1. Drága Nessa,

    Először is engedd, hogy megköszönjem ezt a végtelenül tartalmas kritikát. Nem emlékszem senkire, aki ennyire részletesen elemezte volna a blogot, köszönöm, hogy ennyi energiát beleöltél, minden tiszteletem a Tiéd. A késésért pedig ne szabadkozz, egyikünk sem él a klaviatúrához ragadva.:)
    Másodszor pedig, szeretném megköszönni azt a rengeteg dicséretet, amit kaptam Tőled. Nem tudod elhinni, mekkora löketet adtál nekem a folytatáshoz, nem hazudok, a könnyeimmel küszködtem, annyira jól estek. A hibaként felrótt pontokkal teljes mértékben egyetértek, az átolvasás során gyakran átsiklom ezek felett, így nem tudok ellenkezni, meg persze szabadkozni sem.
    Felmerült a kérdés, hogy hány éves vagyok: nos a bloggerek között már öregnek számítok a magam húsz évével, és körülbelül hét teljes éve írok, komolyabban azonban csak 3 éve foglalkozom vele. :)
    Iszonyatosan boldog vagyok, hogy tényleg ennyire elnyerte a tetszésed a blog, az írásaim, nagyon boldoggá tettél!:)

    Még egyszer köszönök mindent, nagyon hálás vagyok,
    Sok puszi és ölelés,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bella!

      Nem kell semmit köszönnöd; számomra volt élmény. A kritika közzétételekor elfeledkeztem róla, de már feliratkoztam a blogodra, és tűkön ülve várom a folytatását. ;)
      Szívből örülök, hogy kedvet adtam a folytatáshoz, és hogy az őszinte véleményem ennyire felvidított.
      Így már érthető. Gondoltam, hogy nem egy tinédzser írt így (magam is az vagyok, ezért tudok általánosítani). Hé, én is pont ugyanennyi ideje írogatok! :D

      Ölel:
      Nessa

      Törlés
    2. Drága vagy nagyon, remélem a folytatást is legalább ennyire fogod élvezni! Ugyan, van az úgy, hogy egy tinédzser sokkal tehetségesebb az idősebb társainál.:) Látod, látod, neked is van már akkor bőven tapasztalatod!:)

      Törlés