Hey-hoo!
Az év első blogajánlójával jelentkeznék a színen.
Cím/link:
Földön túl
Író: Lily Sawyer
Fejezetek száma: 6
Fülszöveg:
Yvette egy kegyetlen sorozatgyilkos Houstonban, aki eddig csupán szórakozásból ölt. Az emberek féltek tőle. De egy nap meghal. De az élete folytatódik a pokolban. Ott megbűnhődik mind azért, amit az életben tett. Egy játékot játszanak vele.
Prológus:
Sosem voltam jó ember. Embereket öltem, ölök. Azt akarom mindenki érezze olyan rosszul magát, mint én egykor. Egy kegyetlen sorozatgyilkos vagyok.
A fülemben sikolyok visszhangzottak, miközben próbáltam elaludni. Forgolódtam már egy ideje, de csak nem jött álom a szememre. Csöngetést hallottam, mire kikászálódtam az ágyamból. A csengő mellett már dörömbölést is hallottam, ezért még gyorsan kimentem a konyhába a pisztolyomért. Csak elővigyázatosság.
- Yvette nyisd ki, Annabelle vagyok. - üvöltött az ajtó mögül bandánkból az egyik lány. Van egy szűk körű bandánk, ahová a sorozatgyilkosok tartoznak. Régóta ismerjük egymást.
- Oké. - nyitottam ki az ajtót. A barátnőm ijedt tekintetével találtam szembe magam, de mikor meglátta a pisztolyt a kezemben, egy kicsit megnyugodott.
- Majdnem elkaptak. - mesélte, mire elhúztam a számat. - Itt maradhatnék éjszakára? Félek kimenni. Bólintottam. Faggattam egy kicsit mi történt, mire elmesélte, hogy sétálgatott, amikor megpillantotta a rendőrséget, akik elkezdték kergetni, de nem sikerült elkapniuk. Ügyes lány.
- Ann. Nincs kedved ideköltözni? Régóta ismerjük egymást, és talán így lenne a legjobb. - ajánlottam fel, mire a nyakamba ugrott. Ezt igennek veszem. - Holnap nem megyünk el egyet vásárolni? Ma, pedig áthívhatnánk a többieket egy kis bulira. - tervezgettem, a barátnőm pedig mosolyogva bólintott.
- Naná, és nagyon köszönöm. - hálálkodott. Írtunk a többieknek, akik ha minden igaz 20 perc múlva itt lesznek. Kimentünk az erkélyre cigizni, ahol beláttuk az egész várost. Felé nyújtottam a dobozt, mire kivett belőle egy szálat. Jólesően szívtam bele a cigarettába, majd fújtam ki a füstöt. Lentről hallottam, hogy a csapatunkat emlegetik, a már ránk ragadt 'SKIA' néven.(Serial Killers In America) Visszamentünk a nappaliba, mert bármelyik pillanatban itt lehetnek a többiek.
Nem tévedtem sokat, körülbelül 5 perc múlva csengettek, mire kimentem ajtót nyitni.
Összesen heten tartozunk ebbe a bandába. Annabelle, Lilith, Anette, Harry, Patrick, Josh és Én, azaz Yvette. Valahogy gondoltam, hogy egyszerre fognak érkezni. Üdvözöltük őket, és beljebb mentünk. Letették az asztalra a hozott üdítőket, whiskeyt, ennivalókat és még egyéb finom dolgokat. Annabelle felment készülődni, Josh öntött magának egy pohár vizet, ugyanis Ő nem ihat. Lilith és Patrick szokás szerint egymással voltak elfoglalva, Harry pedig bekapcsolta a zenét. Én gondoltam, jó házigazda módjára megterítek, hozok poharakat, tálakat...stb. Így olyanok vagyunk mintha átlagos huszonévesek lennénk. Annabelle negyed óra múlva teljes ,,harci szerelésben" tért vissza. Régóta ki akarta vívni magának Harry figyelmét. Fekete miniruhát viselt, szintén fekete magassarkúval, szemeit fekete tussal húzta ki, és szőke haja loknikban omlott a vállára. A kiszemeltje figyelmét sikerült is kivívnia. Sajnos a fekete miniruha a gyengéje. Nos, Annabelle első látásra aranyos lánynak tűnik, de egyébként Ő is egy gyilkos, és amellett egy rettenetesen vadóc lány. Még Patrick is szemet vetett rá, mire Lilth idegesen ökölbe szorította a kezeit, és oldalba lökte. A barátnőm odasétált Harryhez és flörtölni kezdett vele, és közben töltött magának egy pohár whiskeyt. Anette eltűnt valahova Josh-al.
*
Reggel a fejem majd' szét hasadt. a fejem, de a csengő idegesítő hangja nem hagyta, hogy nyugodtan aludjak.
- Nyissák ki! Rendőrség! Megállt bennem az ütő. Nem nyithatom ki. Nem akarok a sittre kerülni. Az idegesítő csengő hangja hamarosan elállt, mire egy szikla esett le a szívemről. De ahogy megláttam kin fekszem, egyből felpattantam. Lilith fenyegetően vizslatott, Ő sosem volt a szavak embere. Inkább eltűrte amit csináltak vele, és ez már gyermekkora óta így van. Megelégelte, és ezt most vissza akarja adni mindenkinek, ezért csatlakozott a SKIA-hoz, ahol hasonló múltú emberek vannak. Vegyük például Annabelle-t. A fél életét az utcán élte le, mert az apja és a bandája 14 éves kora óta... Rendszeresen...
Anette: Ő az , aki már kislánykora óta kegyetlen és elutasító. Barátai sosem voltak. Még a fiúk is féltek tőle.
Patrick: Neki sincsen szép múltja. A szülei alkoholisták, egyedül kellett eltartania magát, és mindenki rendszeresen bántotta. Anette-hez hasonlóan, neki sem voltak soha barátai. Az idősebb fiúk gimnáziumban mindig megverték, ha nem hozott cigit, drogot, alkoholt...stb.
Harry: Ő régen teljes elnyomásban élt. A szülei mindenért megverték, éppúgy mint az osztálytársai. Később drogokhoz nyúlt, majd tiltott szereket árult, azaz Ő egy drogdíler volt.
Josh: Ő közölünk a legtitokzatosabb. Nem tudunk róla semmit, nem is beszél róla, de a "csapatunk" oszlopos tagja.
- Lilith, én nem tudom mi történt, de sajnálom. - mondtam a velem szembelévő lánynak.
- Yvette, Annabelle azt mondta, hogy Patrick összejött veled. - mondta szánakozva.
- Lilith, elegem van! Mi gyilkosok vagyunk, nem átlag emberek. - figyelmeztettem. Nem vagyok puhány. Nem egy szerelmes regény szereplői vagyunk, hanem a SKIA. Elkezdett mellettem pittyegni a telefonom, ami jelezte, hogy sms-em érkezett.
Ismeretlen
,,Annyi büntetést fogtok kapni, ahány életet kiontottatok. Azaz több százat. De mindezért fizetni fogtok. Méghozzá a saját életetekkel."
Nekünk ez az életünk. Ölni. Nagyon sok bűnt követtünk el azzal, hogy ártatlan emberektől vettük el az életét, de muszáj. Már nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, és ha tudnám, se tenném.
1. Fejezet:
***
#Yvette
Egy nagy pohár teával leültem a tv elé megnézni mi a helyzet a világban. Többek között szó esett a SKIA-ról, amin legkevésbé sem lepődtem meg, szinte minden héten van a kis csapatunkról valami hír. Unottan hallgattam mit mondanak rólunk, de amikor Lilithetet mutatták, arra egyből felfigyeltem. Ő szokott legkevesebbszer szóba kerülni. Megölt egy embert. Ezen a ponton kiköptem a számban lévő teát, mivel ő maximum csak a csapat egy tagjával öl, egyedül soha. A riporter figyelmeztette a houstoniakat, hogy nagyon vigyázzanak magukra, ne járjanak este egyedül az utcán, mindig csukják be az ajtókat...stb. Csak a szokásos. Meguntam, hogy állandóan mindenhol mi vagyunk a téma, ezért felmentem a szobámba átöltözni.
Az otthoni szerelésem helyét átváltották az álruhák. Fekete topot vettem fel, rá egy fekete bőrdzsekit, és ezekhez kiválasztottam a mily' meglepő, de fekete csőfarmeremet. Feldobtam egy füstös sminket és hozzá a napszemüvegemet. Felhúztam a magassarkú csizmámat, és kitipegtem vele az előszobába. Levettem a fogasról a kabátomat, és elindultam a kissé hűvös őszi időben. Az új cipellőben kissé nehezen tudtam menni, de végül sikeresen elbotorkáltam az autóig. Az emberek tekintete elidőzött rajtam, de szerencsére annyi ideig nem, hogy felismerjenek. Bepattantam a szeretett autómba, és céltalanul bolyongtam a városban. Egy kevésbé lakott területhez érve, fokozatosan kezdtem gyorsulni. Ismertem a környéket, és százzal repesztettem végig a környéken. Hiába vagyok a SKIA tagja, nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Mikor már 'kikocsikáztam' magam, lassacskán hazaindultam, mert kezdett későre járni az idő. Az egyik út szélén mintha láttam volna Anette-t. Lelassítottam, és megálltam előtte. Összegörnyedve feküdt a porban, eléggé hiányos öltözetben.
 - Baszki, Anette, nem ribanc vagy hanem a SKIA tagja! - ráztam meg a vállát, mire ijedten felugrott.
- Yvette, te, hogy kerülsz ide? - lepődött meg, mire csak legyintettem. A kezénél fogva behúztam az autóba, mire hálásan átölelt. De eszébe jutott, hogy otthagyta a whiskey-ét, ezért próbálta kirángatni a kezeit az enyémből, de nem sikerült neki.
- Nem, nem. Azt nem iszod meg. Most szépen eljössz hozzám, és ottmaradsz, amíg meg nem oldódik minden. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Könnyektől áztatott arcát felém fordította, és elmondta, hogy került ide. Szakított Josh-al, azért úgy gondolja, semmit sem ér az élete, így kiáll az utcára 'árulni magát'. Komolyan mondom, beszarok. Mintha ez nem a SKIA, hanem valami rossz dráma lenne. Leparkoltam a ház előtt a kocsival, és Anette-el együtt bementünk. Hosszas hallgatás után megszólalt.
- Köszönöm, hogy itt maradhatok estére. Annabelle-t nem zavarja? - kérdezte.
- Dehogy, elköltözött. Mióta volt az a buli, azóta állandóan Harrynél van, engem le se szar. - nevettem kínosan, mire együtt érezően megveregette a vállamat.
- Ez már nem a SKIA. Egyedül te vagy normális ebből a csapatból, mindenki más játssza a hős szerelmest. - nyújtotta ki a nyelvét, mire felnevettem.
Anette ledőlt a kanapéra, én pedig felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, úgy ahogy voltam.
***
Reggel fitten kikeltem az ágyból, és első utam Anette-hez vezetett, aki még nagyban húzta a lóbőrt. Visszamentem a szobámba, és elkezdtem készülődni, mivel a SKIA nem SKIA, ölés nélkül. Beraktam egy számot, amire elkészülődök, de a fürdőszobába menet megtorpantam. Amikor a szám a refrénhez ért, eszembe jutott valami. Ezt a számot mindig akkor hallgattam, amikor gimnáziumba jártam, és ott az egyik népszerű csaj állandóan szadizott. Annyira szendvedtem ettől, hogy mindig erre a zenére sírtam álomba magam. Leültem az ágyamra, és egy kicsit visszamentem az időben.
*Visszaemlékezés*
Az suli egyik legnépszerűbb párosával beszélgettem, Cassidyvel és Dylannel, akik nagyon jó fejek, csak mindenki körülöttük legyeskedik, ezért nagyon ritkán lehet velük társalogni. Odalépett mellénk Mary, aki szintén egy népszerű csaj, de ő rettenetesen bunkó.
- Hé, Cassidy, szerintem vigyázz Yvette-el, mert akkora ribanc, hogy rámozdul a pasidra. - nevetett gúnyosan. Megindultam felé, de az izomagy barátja elé lépett, és megpofozott, majd nekilökött a szekrényeknek. A folyosón lévő diákok hisztérikus nevetésben törtek ki, és volt olyan, aki még lepacsizott a 'bántalmazómmal'.
*Visszaemlékezés vége*
Arra lettem figyelmes, hogy Anette az ágyam mellett áll, és szólongat. Meglepődve felnéztem rá, és idegesen felálltam.
- Mi a baj, mi történt? - aggódott, és kikapcsolta a zenét. Hirtelen eszébe jutott, hogy a zene miatt van.
- Figyelj, An, nekem el kell mennem. - jelentettem ki, és kihúztam a szekrényem legalsó fiókját, amhol a fegyvereimet tároltam. Az a csaj éveken át megkeserítette az életem, de most ezért meg fog fizetni.
Felvettem a táskámat, és beleraktam a szükséges fegyvereket. Kés, pisztoly, balta (az nem tudom minek), de azért azt is beletettem a méretes táskába. Felvettem magamra temérdek mennyiségű ruhát, a fejemre egy maszkot, és elindultam az autóm felé. Elhajtottam Mary és az izomagy pasijának a háza felé, remélve, hogy még ott laknak. Szerencsére a sötétítők miatt nem láttak be az autóba, ezért megint megúsztam, hogy felismerjenek.
Leparkoltam a hatalmas ház előtt, és sietős léptekkel bementem. Az erkélyről nagy horkolás hallatszott, ami azt jelentette, hogy Mr. Izomagy aludt. Az ajtó csukva volt, de üsse kavics, fel tudom törni. Egy pár eszköz segítségével az ajtó egy halk kattanással kinyílt. Halk léptekkel felmentem a lépcsőn, és a szoba ajtajában állva egyből megláttam az alvó Maryt. Az erkélyajtó nyitva volt, ezért azt a lehető leghalkabban bezártam, ezzel kizárva Edwardot.
- Edward, te vagy az? - kérdezte ugyanazzal a nyávogó hangjával, mint ami pár évvel ezelőtt volt.
- Igen szívem, aludj csak. - utánoztam a kint fekvő idióta hangját, akivel hamarosan végezni fogok. A kérdése után egyből álomba is szenderült, nekem pedig nyert ügyem volt. Elővettem a kedvenc késemet, amivel nagy vágásokat ejtettem fedetlen bőrén.
Először az ereit vagdostam fel, utána az egész testét. Ahol megvágtam, ott a nyílt sebeiből ömleni kezdett a vörös folyadék. A vére szép lassan beterítette az egész ágyat. Tapsoltam kettőt, de nem ébredt fel. Meghalt. Egy elégedett mosolyt villantottam kihűlt teste felé, majd gonoszan az erkély felé fordítottam a fejem. Azon hezitáltam, vajon kizárjam, és akkor szomjan vagy éhen hal vagy lőjem le. Inkább az utóbbit választottam, mert ha ez felébred, betöri az ajtót. Elraktam a véres kést a táskámba, és helyét a pisztolyom váltotta át. Halkan kiléptem, és egy győztes vigyor kíséretében meghúztam a ravaszt. A golyó egyenesen eltalálta a szívét, az pedig szó szerint vérezni kezdett. Tudom, a ,,vérzik a szíve" idézetet nem egészen erre szokták mondani, de így is értelmezhetjük. Az életem megkeserítőinek annyi. Remélem a pokolba kerülnek, bár én is oda fogok, de mindegy. Ugyanott rohadunk meg.
Egy halvány mosollyal néztem a véres testük felé, utána lassú léptekkel elhagytam a helyiséget. Visszaültem a kocsimba, és hazafelé hajtottam.
Alig 20 perc alatt hazaértem, és besiettem a házba. Anette egy nagy tábla csokival és zsebkendővel ült a tv előtt. Gondoltam, valami romantikus sorozatot néz. Lemostam a vért a késemről, és visszaraktam a többi fegyverem közé.
A szobából nagy zokogást és üvöltözés hallottam. A barátnőm azt ismételgette, hogy "nem, ez nem igaz, csak álmodom, ezt nem hiszem el". Ijedten berohantam hozzá, és hiába kérdezgettem mi baja, csak a képernyő felé bökött. Megjelent Josh arca, és egy másik csapaté. Első valami drogos bandának tűntek, de amikor a bemondó elkezdett beszélni, sírva a mellettem ülő lány nyakába borultam. Egy másik sorozat gyilkos csapat, akik megölték Josht. Nem mondták a helyszínt, de én egyből tudtam merre van az. Több se kellett, felhúztam Anette-t a kanapéról, egészen a szobámig. Úgy nézett rám, mintha nem lennék normális. Kivettem egy szőke és egy vörös parókát, több tucat sminkcuccot, egy halom ruhát és cipőt. Odaraktam elé a vörös parókát, amit a fejére húzott (azért a vöröset, mert eredetileg szőkés haja van, és felismernék). Kiválasztotta a megfelelő ruhát, és kisminkelte magát. Rajtam volt a sor. A barna hajamra ráhúztam a szőke parókát, kihúztam a szememet tussal, és felkentem némi vörös rúzst. Ehhez felvettem egy fekete tűsarkút és egy hosszú fekete ruhát. A biztonság kedvéért beraktam egy kék kontaktlencsét, Anette pedig egy zöldet. Felismerhetetlenek lettünk. Kivonultam előre az autóhoz, (ma már sokadszorra), Anette pedig loholt utánam. Beindítottam a motort, és padlógázzal süvítettünk végig Houston-on.
Odaérve vagy öt rendőrautót egy mentőautót és egy csomó embert pillantottunk meg. Kiszálltunk, mintha csak megnéznénk mi történt, de valójában nem sok kellett, hogy ne zokogjunk. Egy ember kiállt és elkezdett szónokolni.
- Hála Istennek meghalt, remélem a pokolban rohad meg ez a szemét! El kell takarítanunk a SKIA-t, és jó úton haladunk! Ha most hallotok minket másik csapat, akkor nagyon köszönjük, ezt az áldást amit tettél velünk, ugyanis legtöbben tőle féltünk a legjobban. Már csak Lilith, Patrick, Harry, Anette, Annabelle és a drága Yvette maradt. - állt elő egy kissé zakkant férfi, akit egy nő próbált lenyugtatni, hogy egy kicsit vegyen vissza. Nem sok kellett, hogy a pisztolyomat elővegyem, és lelőjem. Azért álljon meg a menet. Ha tudnák, hogy a SKIA két másik tagja is itt van, nem merne ilyeneket mondani... Hogy merészel így beszélni Joshról?! Anette már szedte volna le a parókáját, mikor egy "meg ne próbáld" pillantást lövelltem felé. Írtam a kis csapatunk többi tagjának, hogy fél óra múlva legyenek a házamnál. Patrick visszaírt, hogy ő ma nem ér rá, mire sms-ben rápirítottam, hogyha nem tolja oda a hátsóját, akkor ne számítson sok jóra. Átöleltem Anette-et, és a fülébe súgtam, hogy nyugodjon meg, és ne sírjon, mert akkor mi is úgy végezzük, ahogy Josh. Majd otthon sírunk. Tudom milyen sokat jelentett neki az immár halott csapattársunk. Mert neki nem csak egy SKIA tag volt, hanem kezdetektől fogva a szerelme. Visszamentünk a kocsihoz, és hazamentünk, mert a többieket nem akarom megvárakoztatni. Megálltam egy kisboltnál, ahol bevásároltam otthonra, mert fogytán az enni/innivaló. Vettem 5 tábla csokit, két whiskeyt, több üveg üdítőt, rengeteg nasit és valami normális kaját is. Otthon bepakoltam a hűtőbe, addig Anette egy párnát szorongatva sírt. Vittem neki egy kis üdítőt, illetve csokit, de csak megrázta a fejét. Nagyon maga alatt van, ha már csokit sem hajlandó enni. Engem is megrázott Josh halála, de nem mutatom ki az érzéseimet. Régen is, amikor valami rossz történt velem, nem mutattam ki, hanem esténként összekuporodva sírtam az ágyamba. A szüleim sosem vették észre ha valami bajom volt, de nagy ívben szartak is rá. Mára már kitagadtak a családból, azt sem tudják hol lakom. Csak annyit tudnak rólam, hogy a SKIA tagja vagyok. Egy óra elteltével megérkezett mindenki. Anette-et felküldtem a szobámba, hogy nyugodtan maradjon ott, amíg a többiek itt vannak.
- Sziasztok. - köszöntem halkan.
- Csá Yvette, mi a pálya? - húzta meg a egy szőke loknim Harry vidáman. - Nem igazi. - lepődött meg.
- Mi a bajod? És mi ez a paróka rajtad és miért kék a szemed? Te nem Yvette vagy! - ijedt meg Annabelle.
- De, én vagyok, csak azért vagyok ilyen cuccban, mert... Majd elmondom, gyertek beljebb. - álltam el az ajtóból. Félve kérdezgettek, pedig ez a félelem nem a mi csapatunkra jellemző.
- Anette? - kérdezte Lilith.
- Fent van. - szontyolodtam el, és nem bírtam tovább, zokogásban törtem ki. Elmeséltem nekik, hogy Josh nincs többé, mert egy másik csapat akik minket is meg akarnak ölni, kegyetlenül elbántak vele. A lányok egyszerre zokogásban törtek ki, a fiúknak ha jól láttam, egy-egy könnycsepp csillant meg a szemükben. Nekünk Josh elvesztése olyan, mintha valaki egy családtagját vesztette volna el.
Ne feledd!
Ha kedvet kaptál az olvasáshoz, akkor ne felejts el benézni a fent belinkelt blogba, s elolvasni a többi fejezetet!
