Látszólag szinte már feledésbe merült Sam kritikarendelése, hiszen a chatünk csak bizonyos pontig jeleníti meg az üzeneteket, és csak annyi biztos, hogy még augusztus 10 előtt írt nekünk Sam, hogy szeretne egy kritikát csak a blogja tartalmáról. Megbocsáthatatlan, hogy eddig tartott hozni, de végre itt vagyok vele, úgyhogy nem is húzom tovább a szót!
A tartalom
Mivel oldalaid nincsenek - és mindenki el tudja dönteni, hogy milyen megoldást alkalmaz, szóval az ilyesmikbe nem szólok bele -, ezért kezdem a fejezetek alapvető tényezőivel, mint például a hosszukkal. Van itt egészen rövidtől kezdve számomra már-már elfogadható hosszú fejezetig mindenféle. Az eltérésekkel alapvetően nem lenne problémám, elvégre regényekben sem egyforma hosszúak a fejezetek, és ez nem is elvárás sehol, de szerintem nyugodtan megduplázhatnád a fejezetek hosszát. Én személy szerint rajongok az olyan blogokért - maradjunk most inkább a blogoknál, elvégre mégsem könyvkritikát írok éppen -, ahol terjedelmesek a részek, és nincs olyan, hogy elkezdem az olvasást, és már vége is a fejezetnek, mire abszolút beleélhetném magam. Azonkívül a maffiózós, tehát nem cukormázasnak szánt történetektől azért akarva-akaratlanul elvárja az ember, hogy hosszúak legyenek a fejezetei, mert a rövid fejezeteket, akár tetszik, akár nem, a komolytalansággal is lehet azonosítani. Szóval inkább tartson tovább megírni egy fejezetet, inkább hosszabb ideig ne legyen folytatás, és legyenek hosszabbak a részek, minthogy nyúlfarknyi bejegyzéseket hozz. Legalábbis ha rám hallgatsz.
Más "külalaki" - mégis a tartalomhoz sorolt, ne kérdezd, miért - gondom nincs a fejezeteiddel; a részenként egy képpel még nincs baj, csak ne feledkezz el erről a mértéktartásról a későbbiekben sem.
Térjünk hát át a címre, és arra, hogy örömkönnyeket hullajtottam, mikor megláttam, hogy magyarul van! De komolyan, el sem tudod képzelni, mekkora kő szakadt le a szívemről a blogod címét olvasva a sok sablonos, unalmas, tört angollal megírt blogcím után. Már azért "maximális pontszámot" kapsz tőlem a címre, hogy magyarul van. Mégis bele kéne mennem valahogy részletesebben is, mert ez azért még nem mutatja meg pontosan a cím minőségét is... Amivel egyébként semmi bajom nincs: hosszra pont megfelelő, a történetre passzoló, kellően hangzatos és figyelemfelkeltő. Még a blog témáját is előrevetíti, hogy úgy mondjam, és ez minden szempontból jó - akinek herótja van a maffiás történetektől, az így messziről elkerüli, aki viszont pont ilyen témájú olvasmányt keres, az könnyebben megtalálja. Szóval ügyes!
Nincs különösebb gond azzal sem, hogy a fülszöveg mindössze egymondatos; végtére is jobb, mintha hosszabb és sablonos lenne! Ez az egy mondat kellően összefoglalja a történetet, felkelti a célközönség figyelmét, és sokkal egyedibb és jobb megoldású ebben a formában, mint részletezve, elnyújtva tenné. Pont jó ez így, ha engem kérdezel.
El is érkeztünk hát a valódi tartalomhoz, ami nem más, mint a történet tizenhárom fejezete. Prológusod nincs, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert egyrészt így hamarabb elkészülök a kritikáddal, ami azért, valljuk be, már elég időszerű, másrészt a prológus túlságosan felkapott sablonelemmé vált már ahhoz, hogy egyedi legyen a használata - így megint oda lyukadunk ki, hogy te legalább nem állsz be a sorba! Köszönöm szépen.
A teljes véleményem ismeretében bátran be merem vallani neked, hogy valójában nem voltak túl magas elvárásaim. Larry-fanfiction - gyakori, és gyakran rohadtul elcseszettül megírt téma. Maffia - még inkább. De már most elárulom, hogy hatalmasat csalódtam... pozitívan! A te történeted zseniális!
Kezdjük az alapötletnél. Larry-fanfiction, de ez az ágazat önmagában még egyedibb, mint pl. a One Direction-fanfiction, szóval eleve nincs halálra ítélve. A te megoldásod pedig ezt is nem mindennapi szintre emelte! Először is alternative universe, ami kellemes felüdülés. Másodszor: nem tudom, honnan szedted az öthetes tanfolyam és a fogorvosi egyetem ötletét, de az biztos, hogy kevés fanfiction operál ezekkel az így kimondva talán nem túl nagy szám, de történetbe építve már eszméletlenül jó elemekkel! Máshol mit kapsz? Összetalálkoznak az utcán. Itt meg? Ugyanarra a tanfolyamra kerülnek! Biztos lesz, aki hülyének néz, mert ettől "izgalomba jövök", de én tudom, hogy hány unalmas tucatsablon fanfictiont olvastam már, mielőtt ezt a kritikát elkezdtem írni, szóval nem hibáztathattok érte.
Alapötlet tehát csillagos ötös; mi a helyzet a kivitelezéssel?
A kivitelezés egy másik, bazi nagy csillagos ötös. Atya ég, leesett az állam a fenomenális leírásaidat olvasva! A tájleírásaid nyomán szinte láttam és éreztem a helyszíneket, az érzelemleírásaidra viszont egészen egyszerűen nem találok szavakat. Esküszöm, még soha, egyetlen blogon sem olvastam olyan sokrétűen, zseniálisan, változatosan, izgalmasan, hitelesen megírt érzelemleírásokat, mint a tiéden.
Vártam az összecsapott, borzalmas helyesírású, egyhangú sablonpárbeszédeket, de nem jöttek. Ebből a szempontból is csodát alkottál; de a karakterekkel nemkülönben. Főként az érzelemleírásoknak köszönhető, hogy mind Louis, mind Harry, de még Blake is mozgó, lélegző, rétegelt, hiteles, elképzelhető, valós karakterek. Belemehetnék a részletekbe, felsorolhatnám minden zseniális húzásodat a jellemükkel kapcsolatban, de fölösleges, mert egyszerűen semmit nem rontottál el! Minden a lehető legnagyobb rendben van a karaktereid jellemét illetően.
Imádom a stílusodat; már az első sornál megfogott. Mind Harrynek, mind Louisnak könnyedén átadod a maga egyedi stílusát, és közben annyira élvezetessé teszed az olvasást, hogy az valami hihetetlen. Bocs, hogy ennyi hiperbolikus jelzőt használok, de 1. mindennemű tehetség láttán örömódát zengek, annyira megszoktam a tehetségtelenséget 2. te még a tehetségek között is kiemelkedő alakítást nyújtasz.
A fogalmazásod hibátlan - tökéletesen vezeted a mondatokat, nem váltogatod folyvást a jelent és a múltat, nem esel a szóismétlés hibájába, alig találtam elírásokat, és csak néhány helyen estél a magyartalan szórend hibájába. A fogalmazásod mellett az elképesztő helyesírásod és a hihetetlenül bő szókincsed is lenyűgözött. Már konkrétan fogtam a fejemet előre, hogy uramisten, adj türelmet, mert már annyira hozzászoktam a helyesírási, fogalmazási és szóhasználati hibáktól hemzsegő blogokhoz, hogy el is felejtettem, milyen az, amikor nem kell egész fejezeteket kimásolnom, hogy minden hibára kitérhessek. Erre elkezdtem a te írásod olvasását, és bekezdéseken keresztül egyetlen hibát sem találtam! Nyilván van néhány, amiket mindjárt láthatsz is átjavítva, de összességében egy rossz szavam sem lehet. A te írásodat kéne példaként mutogatni az igénytelen, összecsapott, összevissza firkálmányokat publikáló bloggerináknak, de komolyan!
1. fejezet:
Kicsit elkeseredtem, hiszen az első félév vége felé közeledve eléggémegcsappantak leromlottak a jegyeim,; ez betudható volt az otthoni konfliktusaimnak miatt is
bíztatás biztatás
amiből az éjszakai kávém maradéka a nadrágomra csorgott
meglepően meglepve tapasztaltam, hogy megérkezett a programismertető.
felmosó vödörrel felmosóvödörrel
bizarr mosollyal az ajkán lépett ki a mosdóból
2. fejezet:
gyakorlatilag vízesésként szakadt rám az égből
még azútszélén út szélén is dülöngélő fiatalokat lehetett látni
Azútszélén út szélén hullámokban ömlő víz szökőárrá nőtte ki magát
Volt valami sorsszerű az egészben.
Végigszánkáztak a bőrömön, és a belőlük áradó jóleső hidegség - ami kissé ugyan fagyos volt -, teljesen ellazított.
Őrültem Örültem is, meg nem is
ha meg igent, akkorvalószínűleg a hazaút valószínűleg kínosan fog telni. [így magyarosabb a szórend]
nem láttam sok mindent rajta
undorítóan keserű piaszag kavargott izzadtsággal vegyülve a levegőben - Sokan nem tudják, mikor kell az 'izzadság' és mikor az 'izzadtság' kifejezést használni, köztük te sem. Az 'izzadság' magát a verejtéket, míg az 'izzadtság' az izzadt állapotot jelenti; így ebben a mondatban értelemszerűen az 'izzadság' a helyes.
megvilágítva az egyenletesre nyírt gyepet, és a kertben díszelgő tujákat és rózsabokrokat
Lottie! - Váltogatod a Lottit és a Lottie-t; döntsd el, melyiket használod!
A kis előszobából (két oldalt kétoldalt cipős szekrény, fogas, egészalakos tükör) boltíves átjáró nyílt a nappaliba. - Zárójel helyett írhattál volna gondolatjeleket is szerintem.
A farkamvigyáz állásba vigyázzállásba vágta magát.
A tudat, hogy egyetlen alsóban fekszik be mellém, felcsigázott.
3. fejezet:
csöpögött rólam az izzadtság
csak egyhétfőreggel hétfő reggel lenne
kíváncsi, kerekre nyílt szemmel, deegyik között egyikben sem ismertem fel Harry tekintetét
némelyik pedig Harry nevét kiáltotta, sikította
4. fejezet:
én meg az arca elé nyomtam a telefonom kijelzőjét az arca elé nyomtam [így kevésbé kifacsart a szórend]
egy kis település körvonala, a háttérben sok ezer apró, ragyogó fényponttal az éjszakában
az előtte lévő, csendesnek bizonyuló település
amit ki kellett nyitni, mielőtt a bejárati ajtó elé léphetett az ember
Többek körében is heves morgolódást támadt
Felpróbáltam egy világosbarna cowboykalapot, amit meglehetősen jól mutatott rajtam.
Baromira jó volt életemben először nem aggódni a pénzt miatt
hiszen ekkorra már elköszöntünk - Az 'ekkora', amit te írtál, valami méretére utal; a mondatba az 'ekkorra' a célszerű, ergo mostanra, eddigre.
én nekem meg komolyan el kellett gondolkodnom
Harry arca hajszálnyira volta az enyémtől
bizonyítani akartam Louisnak, hogy képes vagyok megváltozni érte, méltónak lenni a barátságára
5. fejezet:
egyre többet és többet gurítottam le belőle a torkomon
a gondolataimban csak az alkoholnak, és a kellemesen tompító érzésnek szorítottam helyet
Jótékony könnyedség vette át a mellkasomban lüktető feszültség helyét a mellkasomban lüktető feszültségnek [így magyarosabb a szórend]
bort iszogatunk
benne lenne akármiben
Louis bénultamn bámul rám
NekiütközöttVvalaminek nekiütközött a lábam [ismét szórendi hiba]
ráztam meg a fejét
Elmegyek a mosdóba.vVárj itt meg!
6. fejezet:
összeszorítottam az állkapcsomat
Fogalmam sincs, mi lehet ez, Louis, de pár embert lelőttek...
A válaszomra már nemfutotta jutott idő
Előbb-vagy Előbb - vagy utóbb...
az ijedtség vasmarokkal mart a bőrömbe - A korábban leírt szabály vonatkozik az 'ijedség' és 'ijedtség' fogalmakra is. Az 'ijedség' az ijedelemnek felel meg, az 'ijedtség' pedig az ijedt állapotnak, amit az ijedség kivált. (Nem tudom amúgy, hogy a magyarázataim bármit érthetőbbé tesznek-e...)
keserű ízet hagyott a számban
Olyan hirtelen nyúltam ki és kaptam el a bokáját, hogy átgondolni sem volt időm a cselekedetem, ami minden tekintetben rossz lépés volt... Tom lehajolt, és megragadta a csuklómat. Akkorát rántott rajtam, hogy bevertem a fejem bevertem az ágyváz egyik gerendájának szélébe,. hHarsogó sajgás támadt a koponyámban, miközben kihúzott alóla.
Befejezzük, amit évekkel ezelőtt elkezdtünk
Az egyik maffiózó anyakamtól nyakamnál fogva rántott ki a szobából
Rémült voltam, és tanácstalan.
a mellette gubbasztó kigyúrt, kopaszt fickó az ujjait ütögette össze unalmában.
Annyira rossz minden... - hajtotta le a fejét. Göndör fürtjei az arcába omlottak, és függönyt képeztek közénk. Felemeltem a kezem, és az ujjaimmal szétfésültem a tincseket, hogy a szemébe nézhessek. [innen hiányzik egy bekezdéstörés] - Nem minden rossz. Te nem, Harry!
nem gondoltam Alice-re
csak a feltámadó léptek hangja riasztottössze meg bennünket
7. fejezet:
Blake könnyed, ragadozóléptekkel besétált a szobába
mégis azt sejttette a tekintete, hogy mindent tud - A tekintete nem 'sejtett' semmit; sejtetni viszont már sejtethette azt, hogy mindent tud!
Jacke-ről - Ebben és a 8. fejezetben Jacke-nek írod Louis fiának a nevét, mindenhol máshol pedig Jack-nek. Most akkor melyik a jó?
de nem tudtam, mit tenni
egy tágas konyhába érkeztünk, amelyben egy kerek asztal volt, hat székkel, barnára festett faszekrényekkelvoltam, és egy elektromos tűzhely, amelyen kávé főtt.
ez a kérdést csak költői maradt
tincsei izzadtságtól nedvesen tapadtak homlokára
végigvonszoltak a konyhátn
a hasamban azonnal fellobbant egy korábban csak az ő közelében érzett érzés
tenyerévelaz arcom maga felé fordította az arcom
Az állkapcsom megfeszült a testemen átcsapós érzések örvényében
8. fejezet:
A mardosó éhségennél és a tudatomban megrekedt rettegésennél kívül csak a körülöttem uralkodó félhomály volt ijesztőbb.
megrozsdázott megrozsdásodott kilincs
már cseppet sem voltam biztos a múltammal kapcsolatban
A szüleink nem keresnemk bennünket
a pénz és a csillogás vezéreli minden lépésük...
valamire valót valamirevalót
Ian vézna teste, kopasz feje, és Asher megtermett alakja bukkant fel
El Egy félig elszívott cigarettát rágott az ajkai között
Csaknem Csak nem a kis Tomlinson fiú és Harry Styles? - Szerintem tudod, mi a különbség a 'csaknem' és a 'csak nem' között, és ez csak egy elírás volt; szóval nem lustaságból nem térek ki rá részletesebben
- És amíg ti, Déliek - bökött Blake-re. -, betartjátok a szabályokat, nem lesz háború...
meghunyászkodottmellette előtte
Jacke
A homloka izzadtságban úszott
Felmentünk a széles lépcsősoron, letérültünk jobbra, és a harmadik ajtótkizárta kitárta.
hangosan ziháltam a forró víz- [így pont nem látszik, de arra akartam utalni, hogy oda nem kell kötőjel] és Harry érintésének édes elegyétől
én pedig reszkettem, és sikítottam a testembe csapó kínhullámoktól.
9. fejezet:
- Mi a baj? - kérdeztem, suttogósra fogva a hangomat. [...][innen hiányolok egy új bekezdést] - Blake - nyögte sokára.
szinte szomjaztam minden egyes apró testi kontaktusértra
a szájam vészesen közel kalandozott vékony vonalba préselt ajkaihoz
- Mondd, Tomlinson, ki veszi be ezt a dumát, éppen tőled? Ismerlek titeket. Bűnösek vagytok, mint a gyilkosok. [...][itt kéne új bekezdést kezdeni] - Elég legyen a formaságokból - csattantam fel
A Styles és Tomlinson család ősidők ótaellenségben hadilábon áll
magavolta volt a gyöngédség
az ujjaimmal finoman masszíroztam a bőrét
nem vártam el tőle, hogy büszke párt játsszunk mindenki előtt
helyeztünk helyzetünk ellenére is
11. fejezet:
ahatalmi vágyad hatalomvágyad
az egész teste izzadtságban úszott
Blake amozgásérzékelős üvegajtó fotocellás ajtó túloldalán állt
12. fejezet:
Olyan ocsmány arckifejezéssel köpte felém a szavakat, hogyaz undorodva néztem rá. A nővér gondosan bekötözött, és adott pár fájdalomcsillapítót, amit hálásan fogadtam el.
- Mikor érünk oda? - kérdeztem, mikor odakint márodakint jótékony sötétség uralkodott.
Úgy rühelltem, mint még soha, semmit.
Ez a maffia túl alapos ahhoz, hogy a rendőrség ránk bukkanjon, éshiába dacára annak, hogy minden bizonnyal már keresnek a családjaink, nem fognak ránk bukkanni.
Kedvem lett volna behúzni neki, de nem voltam abban a helyzetben, hogy megengedjem magamnak ezt a lépést. - [itt nincs szükség erre a gondolatjelre] Félrehívtam Harryt, majd a tenyerembe fogtam az arcát.
- Szerintem leplezzük le Blake-et - motyogtam, újabb puszit hintve a szájára.
- Te elvonoda figyelmüket Blake-éknek Blake-ék figyelmét, én pedig gyorsan elmagyarázom a fickónak a helyzetet.
- A fickó nem tudja, hogy van egy ikertestvérem, ennyire logikátlan még te sem lehetsz...
amit megkaphatnék egy, a saját nememhez tartozó embertől
Andrew - a sofőr -, lassú léptekkel ért be minket.
A szemem előtt minden élesebbre váltott.
- Sok minden történt, mióta nem találkoztunk, Harry
13. fejezet:
- Jó reggelt, szépségem
kezdte eszemet venni a mindent felülmúló vágy
mosolyogtam rá az én félistenemre.
Belenéztem az átható, zöld íriszekben, amiben hamisítatlan szeretetet láttam.
A szám forró bőréhezérintkezett ért./A szám forró bőrével érintkezett.
Biztos, őszinte szerelmet, és hitet láttam benne
Beleszippantottam a levegőben
azonnal vette az adást
Így felsorolva talán soknak tűnik, de ne felejtsük el, hogy ez 13 fejezet hibáinak listája; sok blogon egyetlen fejezetben is találok ennyit. A helyesírási és a szórendi hibáidra is csak annyit tudok javasolni, hogy olvass rengeteg regényt - ezek kizárólag az olvasástól fejlődnek.
Hitelességet tekintve összesen egy darab, aprónak sem nevezhető logikai bukfencre mutatnék rá. Ez pedig az, hogy a 8. fejezetben, amikor megérkeznek a maffia házába, Louis kap egy szobát, amiben franciaágy van. A 9. fejezetben pedig, feltételezésem szerint ugyanabban a szobában, már egy egyszemélyes, kényelmetlen vaságyon nyomorognak. Akkor most melyik?
Ezt leszámítva viszont hitelességileg sem lehet belekötni az írásodba, sok más szemponttal együtt. A történetvezetéseddel ugyanez a helyzet. Mindig a legmegfelelőbb, legdrámaibb vagy épp legszebb résznél hagyod abba a fejezetet, ezzel kellően nagyot szóló lezárást adva a fejezetnek, ugyanakkor eléggé felcsigázva az olvasót ahhoz, hogy mindenképp bele akarjon olvasni a folytatásba. Ez pedig egy csodás jellemző! Az is nagyon tetszett, hogy a cím ellenére sem jelent meg már rögtön az első fejezetben a maffia, mint ahogy sok másik, hasonló témájú történetnél, hanem húztad egy ideig, egészen az 5. fejezet végéig. A történéseket mindig a létező legjobb ütemben írod le; nem időzöl lényegtelen jeleneteken, de nem is ugrasz át lényegeseket. A szexet sem viszed túlzásba - úgy értem, nem az van, hogy minden fejezet csak a szexről szól, és semmi másról, hanem pont eltaláltad a megfelelő arányt. Zseni vagy, és kész.
Van egy trailered, ami nem rossz, de erre nem fektetek különösebb hangsúlyt, mert nem oszt és nem szoroz az írásod minőségével kapcsolatban.
Tehát mire akartam kilyukadni a kritikába foglaltakkal? Arra, hogy olvass regényeket - azokból sosem elég, higgy nekem! -, olvasd át a kész fejezetet, mielőtt közzéteszed, hogy felfigyelj az elgépelésekre és az ehhez hasonló hibákra. De, mivel semmilyen komolyabb problémád nincs, ezért innentől leginkább csak dicséretet tudnék írni... Semmiképp ne hagyj fel az írással, de ezzel a történettel se!
A történeted egy kiemelkedően jól megírt, elmélyített mű, amit mindenképp el kell olvasnia annak, aki Larry-shipper, de annak is, akit érdekel egy izgalmas AU történet, amiben a maffia mellett slash is bőven szerepet kap.
Mivel oldalaid nincsenek - és mindenki el tudja dönteni, hogy milyen megoldást alkalmaz, szóval az ilyesmikbe nem szólok bele -, ezért kezdem a fejezetek alapvető tényezőivel, mint például a hosszukkal. Van itt egészen rövidtől kezdve számomra már-már elfogadható hosszú fejezetig mindenféle. Az eltérésekkel alapvetően nem lenne problémám, elvégre regényekben sem egyforma hosszúak a fejezetek, és ez nem is elvárás sehol, de szerintem nyugodtan megduplázhatnád a fejezetek hosszát. Én személy szerint rajongok az olyan blogokért - maradjunk most inkább a blogoknál, elvégre mégsem könyvkritikát írok éppen -, ahol terjedelmesek a részek, és nincs olyan, hogy elkezdem az olvasást, és már vége is a fejezetnek, mire abszolút beleélhetném magam. Azonkívül a maffiózós, tehát nem cukormázasnak szánt történetektől azért akarva-akaratlanul elvárja az ember, hogy hosszúak legyenek a fejezetei, mert a rövid fejezeteket, akár tetszik, akár nem, a komolytalansággal is lehet azonosítani. Szóval inkább tartson tovább megírni egy fejezetet, inkább hosszabb ideig ne legyen folytatás, és legyenek hosszabbak a részek, minthogy nyúlfarknyi bejegyzéseket hozz. Legalábbis ha rám hallgatsz.
Más "külalaki" - mégis a tartalomhoz sorolt, ne kérdezd, miért - gondom nincs a fejezeteiddel; a részenként egy képpel még nincs baj, csak ne feledkezz el erről a mértéktartásról a későbbiekben sem.
Térjünk hát át a címre, és arra, hogy örömkönnyeket hullajtottam, mikor megláttam, hogy magyarul van! De komolyan, el sem tudod képzelni, mekkora kő szakadt le a szívemről a blogod címét olvasva a sok sablonos, unalmas, tört angollal megírt blogcím után. Már azért "maximális pontszámot" kapsz tőlem a címre, hogy magyarul van. Mégis bele kéne mennem valahogy részletesebben is, mert ez azért még nem mutatja meg pontosan a cím minőségét is... Amivel egyébként semmi bajom nincs: hosszra pont megfelelő, a történetre passzoló, kellően hangzatos és figyelemfelkeltő. Még a blog témáját is előrevetíti, hogy úgy mondjam, és ez minden szempontból jó - akinek herótja van a maffiás történetektől, az így messziről elkerüli, aki viszont pont ilyen témájú olvasmányt keres, az könnyebben megtalálja. Szóval ügyes!
Nincs különösebb gond azzal sem, hogy a fülszöveg mindössze egymondatos; végtére is jobb, mintha hosszabb és sablonos lenne! Ez az egy mondat kellően összefoglalja a történetet, felkelti a célközönség figyelmét, és sokkal egyedibb és jobb megoldású ebben a formában, mint részletezve, elnyújtva tenné. Pont jó ez így, ha engem kérdezel.
El is érkeztünk hát a valódi tartalomhoz, ami nem más, mint a történet tizenhárom fejezete. Prológusod nincs, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert egyrészt így hamarabb elkészülök a kritikáddal, ami azért, valljuk be, már elég időszerű, másrészt a prológus túlságosan felkapott sablonelemmé vált már ahhoz, hogy egyedi legyen a használata - így megint oda lyukadunk ki, hogy te legalább nem állsz be a sorba! Köszönöm szépen.
A teljes véleményem ismeretében bátran be merem vallani neked, hogy valójában nem voltak túl magas elvárásaim. Larry-fanfiction - gyakori, és gyakran rohadtul elcseszettül megírt téma. Maffia - még inkább. De már most elárulom, hogy hatalmasat csalódtam... pozitívan! A te történeted zseniális!
Kezdjük az alapötletnél. Larry-fanfiction, de ez az ágazat önmagában még egyedibb, mint pl. a One Direction-fanfiction, szóval eleve nincs halálra ítélve. A te megoldásod pedig ezt is nem mindennapi szintre emelte! Először is alternative universe, ami kellemes felüdülés. Másodszor: nem tudom, honnan szedted az öthetes tanfolyam és a fogorvosi egyetem ötletét, de az biztos, hogy kevés fanfiction operál ezekkel az így kimondva talán nem túl nagy szám, de történetbe építve már eszméletlenül jó elemekkel! Máshol mit kapsz? Összetalálkoznak az utcán. Itt meg? Ugyanarra a tanfolyamra kerülnek! Biztos lesz, aki hülyének néz, mert ettől "izgalomba jövök", de én tudom, hogy hány unalmas tucatsablon fanfictiont olvastam már, mielőtt ezt a kritikát elkezdtem írni, szóval nem hibáztathattok érte.
Alapötlet tehát csillagos ötös; mi a helyzet a kivitelezéssel?
A kivitelezés egy másik, bazi nagy csillagos ötös. Atya ég, leesett az állam a fenomenális leírásaidat olvasva! A tájleírásaid nyomán szinte láttam és éreztem a helyszíneket, az érzelemleírásaidra viszont egészen egyszerűen nem találok szavakat. Esküszöm, még soha, egyetlen blogon sem olvastam olyan sokrétűen, zseniálisan, változatosan, izgalmasan, hitelesen megírt érzelemleírásokat, mint a tiéden.
Vártam az összecsapott, borzalmas helyesírású, egyhangú sablonpárbeszédeket, de nem jöttek. Ebből a szempontból is csodát alkottál; de a karakterekkel nemkülönben. Főként az érzelemleírásoknak köszönhető, hogy mind Louis, mind Harry, de még Blake is mozgó, lélegző, rétegelt, hiteles, elképzelhető, valós karakterek. Belemehetnék a részletekbe, felsorolhatnám minden zseniális húzásodat a jellemükkel kapcsolatban, de fölösleges, mert egyszerűen semmit nem rontottál el! Minden a lehető legnagyobb rendben van a karaktereid jellemét illetően.
Imádom a stílusodat; már az első sornál megfogott. Mind Harrynek, mind Louisnak könnyedén átadod a maga egyedi stílusát, és közben annyira élvezetessé teszed az olvasást, hogy az valami hihetetlen. Bocs, hogy ennyi hiperbolikus jelzőt használok, de 1. mindennemű tehetség láttán örömódát zengek, annyira megszoktam a tehetségtelenséget 2. te még a tehetségek között is kiemelkedő alakítást nyújtasz.
A fogalmazásod hibátlan - tökéletesen vezeted a mondatokat, nem váltogatod folyvást a jelent és a múltat, nem esel a szóismétlés hibájába, alig találtam elírásokat, és csak néhány helyen estél a magyartalan szórend hibájába. A fogalmazásod mellett az elképesztő helyesírásod és a hihetetlenül bő szókincsed is lenyűgözött. Már konkrétan fogtam a fejemet előre, hogy uramisten, adj türelmet, mert már annyira hozzászoktam a helyesírási, fogalmazási és szóhasználati hibáktól hemzsegő blogokhoz, hogy el is felejtettem, milyen az, amikor nem kell egész fejezeteket kimásolnom, hogy minden hibára kitérhessek. Erre elkezdtem a te írásod olvasását, és bekezdéseken keresztül egyetlen hibát sem találtam! Nyilván van néhány, amiket mindjárt láthatsz is átjavítva, de összességében egy rossz szavam sem lehet. A te írásodat kéne példaként mutogatni az igénytelen, összecsapott, összevissza firkálmányokat publikáló bloggerináknak, de komolyan!
1. fejezet:
Kicsit elkeseredtem, hiszen az első félév vége felé közeledve eléggé
amiből az éjszakai kávém maradéka a nadrágomra csorgott
bizarr mosollyal az ajkán lépett ki a mosdóból
2. fejezet:
gyakorlatilag vízesésként szakadt rám az égből
még az
Az
Volt valami sorsszerű az egészben.
Végigszánkáztak a bőrömön, és a belőlük áradó jóleső hidegség - ami kissé ugyan fagyos volt -
ha meg igent, akkor
nem láttam sok mindent rajta
undorítóan keserű piaszag kavargott izzad
megvilágítva az egyenletesre nyírt gyepet
Lottie! - Váltogatod a Lottit és a Lottie-t; döntsd el, melyiket használod!
A kis előszobából (
A farkam
A tudat, hogy egyetlen alsóban fekszik be mellém, felcsigázott.
3. fejezet:
csöpögött rólam az izzad
csak egy
kíváncsi, kerekre nyílt szemmel, de
némelyik pedig Harry nevét kiáltotta, sikította
4. fejezet:
én meg az arca elé nyomtam a telefonom kijelzőjét
egy kis település körvonala, a háttérben sok ezer apró, ragyogó fényponttal az éjszakában
az előtte lévő, csendesnek bizonyuló település
amit ki kellett nyitni, mielőtt a bejárati ajtó elé léphetett az ember
Többek körében is heves morgolódás
Felpróbáltam egy világosbarna cowboykalapot, ami
Baromira jó volt életemben először nem aggódni a pénz
hiszen ekkorra már elköszöntünk - Az 'ekkora', amit te írtál, valami méretére utal; a mondatba az 'ekkorra' a célszerű, ergo mostanra, eddigre.
Harry arca hajszálnyira volt
bizonyítani akartam Louisnak, hogy képes vagyok megváltozni érte, méltónak lenni a barátságára
5. fejezet:
egyre többet és többet gurítottam le belőle a torkomon
a gondolataimban csak az alkoholnak
Jótékony könnyedség vette át a mellkasomban lüktető feszültség helyét
bort iszogatunk
benne lenne akármiben
Louis bénulta
Nekiütközött
rázta
Elmegyek a mosdóba.
6. fejezet:
összeszorítottam az állkapcsomat
Fogalmam sincs, mi lehet ez, Louis, de pár embert lelőttek...
A válaszomra már nem
az ijed
keserű íz
Olyan hirtelen nyúltam ki és kaptam el a bokáját, hogy átgondolni sem volt időm a cselekedetem, ami minden tekintetben rossz lépés volt... Tom lehajolt
Befejezzük, amit évekkel ezelőtt elkezdtünk
Az egyik maffiózó a
Rémült voltam
a mellette gubbasztó kigyúrt, kopasz
Annyira rossz minden... - hajtotta le a fejét. Göndör fürtjei az arcába omlottak, és függönyt képeztek közénk. Felemeltem a kezem, és az ujjaimmal szétfésültem a tincseket, hogy a szemébe nézhessek. [innen hiányzik egy bekezdéstörés] - Nem minden rossz. Te nem, Harry!
nem gondoltam Alice-re
csak a feltámadó léptek hangja riasztott
7. fejezet:
Blake könnyed
mégis azt sejttette a tekintete, hogy mindent tud - A tekintete nem 'sejtett' semmit; sejtetni viszont már sejtethette azt, hogy mindent tud!
Jack
de nem tudtam
egy tágas konyhába érkeztünk, amelyben egy kerek asztal volt, hat székkel, barnára festett faszekrényekkel
ez a kérdés
tincsei izzad
végigvonszoltak a konyhá
a hasamban azonnal fellobbant egy korábban csak az ő közelében érzett érzés
tenyerével
Az állkapcsom megfeszült a testemen átcsapó
8. fejezet:
A mardosó éhség
már cseppet sem voltam biztos a múltammal kapcsolatban
A szüleink nem keresne
a pénz és a csillogás vezér
Ian vézna teste, kopasz feje
- És amíg ti, Déliek - bökött Blake-re
meghunyászkodott
Jack
A homloka izzad
Felmentünk a széles lépcsősoron, letérültünk jobbra, és a harmadik ajtót
hangosan ziháltam a forró víz
én pedig reszkettem
9. fejezet:
- Mi a baj? - kérdeztem, suttogósra fogva a hangomat. [...][innen hiányolok egy új bekezdést] - Blake - nyögte sokára.
szinte szomjaztam minden egyes apró testi kontaktus
a szá
- Mondd, Tomlinson, ki veszi be ezt a dumát, éppen tőled? Ismerlek titeket. Bűnösek vagytok, mint a gyilkosok. [...][itt kéne új bekezdést kezdeni] - Elég legyen a formaságokból - csattantam fel
A Styles és Tomlinson család ősidők óta
maga
az ujjaimmal finoman masszíroztam a bőrét
nem vártam el tőle, hogy büszke párt játsszunk mindenki előtt
11. fejezet:
a
az egész teste izzad
Blake a
12. fejezet:
Olyan ocsmány arckifejezéssel köpte felém a szavakat, hogy
- Mikor érünk oda? - kérdeztem, mikor odakint már
Úgy rühelltem, mint még soha
Ez a maffia túl alapos ahhoz, hogy a rendőrség ránk bukkanjon, és
Kedvem lett volna behúzni neki, de nem voltam abban a helyzetben, hogy megengedjem magamnak ezt a lépést.
- Szerintem leplezzük le Blake-et - motyogtam, újabb puszit hintve a szájára.
- Te elvonod
- A fickó nem tudja, hogy van egy ikertestvérem, ennyire logikátlan még te sem lehetsz...
amit megkaphatnék egy, a saját nememhez tartozó embertől
Andrew - a sofőr -
A szemem előtt minden élesebbre váltott.
- Sok minden történt, mióta nem találkoztunk, Harry
13. fejezet:
- Jó reggelt, szépségem
kezdte eszemet venni a mindent felülmúló vágy
mosolyogtam rá az én félistenemre.
Belenéztem az átható, zöld íriszekbe
A szám forró bőréhez
Biztos, őszinte szerelmet
Beleszippantottam a levegőbe
azonnal vette az adást
Így felsorolva talán soknak tűnik, de ne felejtsük el, hogy ez 13 fejezet hibáinak listája; sok blogon egyetlen fejezetben is találok ennyit. A helyesírási és a szórendi hibáidra is csak annyit tudok javasolni, hogy olvass rengeteg regényt - ezek kizárólag az olvasástól fejlődnek.
Hitelességet tekintve összesen egy darab, aprónak sem nevezhető logikai bukfencre mutatnék rá. Ez pedig az, hogy a 8. fejezetben, amikor megérkeznek a maffia házába, Louis kap egy szobát, amiben franciaágy van. A 9. fejezetben pedig, feltételezésem szerint ugyanabban a szobában, már egy egyszemélyes, kényelmetlen vaságyon nyomorognak. Akkor most melyik?
Ezt leszámítva viszont hitelességileg sem lehet belekötni az írásodba, sok más szemponttal együtt. A történetvezetéseddel ugyanez a helyzet. Mindig a legmegfelelőbb, legdrámaibb vagy épp legszebb résznél hagyod abba a fejezetet, ezzel kellően nagyot szóló lezárást adva a fejezetnek, ugyanakkor eléggé felcsigázva az olvasót ahhoz, hogy mindenképp bele akarjon olvasni a folytatásba. Ez pedig egy csodás jellemző! Az is nagyon tetszett, hogy a cím ellenére sem jelent meg már rögtön az első fejezetben a maffia, mint ahogy sok másik, hasonló témájú történetnél, hanem húztad egy ideig, egészen az 5. fejezet végéig. A történéseket mindig a létező legjobb ütemben írod le; nem időzöl lényegtelen jeleneteken, de nem is ugrasz át lényegeseket. A szexet sem viszed túlzásba - úgy értem, nem az van, hogy minden fejezet csak a szexről szól, és semmi másról, hanem pont eltaláltad a megfelelő arányt. Zseni vagy, és kész.
Van egy trailered, ami nem rossz, de erre nem fektetek különösebb hangsúlyt, mert nem oszt és nem szoroz az írásod minőségével kapcsolatban.
Tehát mire akartam kilyukadni a kritikába foglaltakkal? Arra, hogy olvass regényeket - azokból sosem elég, higgy nekem! -, olvasd át a kész fejezetet, mielőtt közzéteszed, hogy felfigyelj az elgépelésekre és az ehhez hasonló hibákra. De, mivel semmilyen komolyabb problémád nincs, ezért innentől leginkább csak dicséretet tudnék írni... Semmiképp ne hagyj fel az írással, de ezzel a történettel se!
A történeted egy kiemelkedően jól megírt, elmélyített mű, amit mindenképp el kell olvasnia annak, aki Larry-shipper, de annak is, akit érdekel egy izgalmas AU történet, amiben a maffia mellett slash is bőven szerepet kap.
Azt hiszem, mindent leírtam, amit csak szerettem volna. Tudom, még mindig lehetetlen kérés, de könyörgöm, bocsásd meg, hogy ennyi hosszú hónapon keresztül várakoztattalak! Azért remélem, legalább valamennyire hasznosnak találtad ezt a még csak hosszúnak sem nevezhető kritikát, de ha nem, azt se habozz megírni; messze nem vagyok tévedhetetlen.
További sok sikert az írásban és a blogon; a tehetséged már mindenképp megvan hozzá!
Nessa gyilkolászott; legyetek rosszak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése