2018. január 3., szerda

Nessa-kritika #19 - Maja Tankwall: MATT - Minden, amit Tankwall titkol

Maja még augusztus 13-án rendelte tőlem ezt a teljeskörű kritikát a blogjáról (igen, tudom, hogy mindig egy ilyesmi mondattal konferálom fel a kritikáimat), úgyhogy már épp itt volt az ideje, hogy elkészítsem. Főleg, hogy ez eddigi pályafutásom 81. közzétett kritikája (ha a teljes mértékben nemlétező matektudásom nem csal meg). :D


http://mindenamittankwalltitkol.blogspot.hu/

A kinézet
Első benyomás. Az kapásból lesír a blogodról, hogy nem egy mindennapi oldal, és ezt a designod is alátámasztja. A készítője csodálatos munkát végzett, ehhez kétség sem fér - ez a külcsíny gyönyörködteti a szememet, és látszik rajta az igényesség. Magyarán abszolút pozitív első benyomást tettél rám.
Fejléc. Az első, ami eszembe jutott róla, az az, hogy lélegzetelállítóan szép! Ez a "felhős" megoldás mindig is a gyengém volt; egyszerűen elvarázsol. Nagyon tetszik, hogy csak egyetlen karakter látható, és hogy a háttér sem lett túlbonyolítva: mindössze egy főeleme van, az pedig a sakktábla. Végre egy fejléc, aminek a háttere kapcsolódik a blog témájához! Ezt a színösszeállítást ritkán látom blogon, épp ezért bejön; a blog többi részével is sikerült eltalálnia a készítőnek a harmóniát. A cím megoldása pedig egészen elmés - kiemelkednek a kezdőbetűk, így szembeötlő a blog címében is feltüntetett mozaikszó, ugyanakkor mindkét betűtípus gyönyörű. Le a kalappal a készítő előtt; sose cseréld le ezt a fejlécet!
Hátterek. Akárhányszor ránézek a blogodra, mellbe vág, hogy mennyire passzolnak egymáshoz a színei. Így van ez a főháttérrel, a bejegyzés- és a modulsáv hátterével egyaránt, úgyhogy nem is pazarlom rájuk a szót, mert tökéletesek.
Betűk. A te blogoddal kéne példálóznom, amikor olyasvalakinek kell kritikát írnom, akinek bekezdésenként váltakoznak nemcsak a betűi típusai és méretei, de még a sorközei és a bekezdésközei is. A te bejegyzéseid amellett, hogy katonásan sorkizártra vannak állítva (végre valaki!), tökéletes rendbe vannak téve; még arra is figyeltél, hogy a novellák elején lévő kis írói megjegyzéseid kellőképpen elkülönüljenek a novellák szövegétől. Szóval megint kifogástalan minden.
Effektek. A linkeffektek szolidak, és ez nekem tökéletesen megfelel, sőt; képeffektek pedig nincsenek, amivel szintén semmi baj.
Modulok. Abszolút semmibe nem tudok belekötni, pedig ez igen nagy szó. Mind az egyedi nevek, mind a sorrend, mint a modulok tartalma nívós. Egyetlen modult sem hiányolok, és egyet sem érzek feleslegesnek.
Oldalak. Rég írtam már ilyen kurta kinézetkritikát, de ilyen profi munkával sem mindennap van dolgom, ezért nézd el, hogy mindenre csak a "tökéletes"-jelzőt tudom aggatni. Így vagyok az oldalaiddal is. A nevük egyedi, figyelemfelkeltő, frappáns. A tartalmuk rendezett, összeszedett, ötletesen megoldott.
Bejegyzéselrendezés. A minimalista dátumfejléc és a bejegyzéscím ízléses kerete kifogástalan; egyedül azt furcsálltam, hogy a megjegyzésekre mutató linket nem írtad át valami fantáziadúsabbra, ahogy azt az oldal- és modulnevekkel is tetted.
Trailer. Az olvasás elkezdése közben vettem észre, hogy a Statisztikának van egy trailere is. Először azt szögezném le, hogy én semmilyen videót nem lennék képes készíteni, úgyhogy nem a felsőbbrendűség jogán pofázok, de én indokolatlanul hosszúnak éreztem az előzetesedet. Az egy-két szavas szövegek hosszú másodperceken keresztül virítottak a képernyőn, így eléggé türelmetlenül néztem végig a majdnem négyperces videót. Ha feleilyen hosszú lenne, akkor tökéletesen elégedett lennék vele, mert minden más szempontból tökéletesen raktad össze: figyelemfelkeltő a szöveg, jó felbontásúak a gifek.
Összhatás. Azt hiszem, a fentiek magukért beszélnek. Ha még pontozásos rendszerre építeném a kritikáimat, akkor te tuti kimaxoltad volna a pontszámot!

A tartalom
Alapötlet. Már a legelső, bemutatkozó bejegyzésedből kiviláglik, hogy mennyire egyedi blog elolvasása előtt állok; rég álltam neki ilyen felfrissülten, ennyire bizakodva egy blog tényleges tartalmának olvasásának.
Rólam tudni kell, hogy az ezredik elcsépelt fanfiction átrágása után (a minőségi fanfictionökre ez, hangsúlyozom, nem vonatkozik; azokat még mindig imádom) szinte tárt karokkal fogadok minden szembejövő novellás/mindenes blogot, amilyen a tiéd is. Ezért szerintem magától értetődő, hogy a blogod alapötletében semmi kivetnivalót nem találtam.
     Cím. A blogod címét én egyszerűen imádom! Azt is, hogy a szavak kezdőbetűi kiejthető mozaikszóvá állnak össze, és azt is, hogy mennyire egyedi névre keresztelted a blogodat. Nem hiszem, hogy valaha találkoztam volna hasonlóval.
De a novelláid címeiről sem tudok ennél negatívabban nyilatkozni. A Statisztikát olvasva szinte elámultam, hogy milyen jól jellemzi ezt a történetet a címe; ugyanígy az Imádlak, te gyökér, az A karakterek bosszúja, a Nyárölő, az A különleges, a Vérfarkas kerestetik, a Nyílt levél a Teen Wolfhoz, a Holnap találkozunk!, a Kár volt..., az Elégett életek, az A Játékmester ajánlata, a Bilincset ajándékba és az Az utolsó ecsetvonás esetén. Egyedül a Szívdobogás címét éreztem kicsit oda nem illőnek, de lehet, csak elkerülte valami a figyelmemet, ami pedig indokolta volna, miért így keresztelted el.
     Fülszöveg. Tudom, eddig mindenre ezt írtam, de valami elképesztően jó! Nemcsak egyetlen helyesírási hibát nem találtam benne, de maga a koncepció, ami köré épült és a stílus, amivel megírtad, szó szerint levett a lábamról.
Kivitelezés. Már most látom, hogy ez sem lesz valami építő jellegű kritika, ugyanis semmibe nem tudok érdemben belekötni... *lemondóan sóhajt*
     Leírások. Csodálatosak a leírásaid, legyünk őszinték. Tájleírással nem gyakran operálsz, de a legtöbb novellád eddig nem is igazán tette indokolttá túlzottan a használatát, úgyhogy ezt elnézem, már csak azért is, mert az érzelmek, a gondolatmenetek átadását tökéletesen űzöd, valamint a jellemzést, tehát a személyleírást is tökélyre fejlesztetted. Minden elismerésem!
     Párbeszédek. Kifogástalanok. A helyesírásukkal néha még mellényúlsz, de olyan ritkán és olyan apró hibákkal, hogy ez csak a kritikus, cinikus szörnyetegnek, alias nekem tűnhet fel és csak én vagyok annyira rohadék, hogy szóvá teszem. Viszont minden párbeszédedet hitelesnek, valószerűnek, élőnek éreztem; el tudtam képzelni, hogy valós emberek, valós időben, valós helyen azokat a szavakat mondják, amiket a karaktereid szájába adtál.
     Karakterek. Teljesen fölösleges egyesével végigmennem minden novellád fontosabb karakterein, egyszerűen azért, mert ugyanazt tudnám csak mondani róluk: kidolgozottak, hitelesek, rétegeltek, emberszerűek és szerethetőek. Nem is kicsit.
     Stílus. Van egy összetéveszthetetlen stílusod, ami csak a tiéd, épp ezért száz névtelen írás közül is rájöhet az ember lánya és fia, hogyha a te írásodat olvassa. Tökéletes arányban vegyíted ezenkívül a humort is a komoly mondandóval, tanulsággal.
     Fogalmazás. Szerintem elég kifejező, ha azt mondom írom, hogy öröm olvasni a soraidat. A régebbi írásaidban időről időre felfedeztem egy-egy furcsa kifejezést vagy helytelen vonzattal használt szót, de semmi olyasmit, ami miatt patáliát csaphatnék (vérzik is a szívem érte). De ilyesmire gondolok, mint amit a legfrissebb bejegyzésedben többször is írtál:
Márpedig az enyhén füstölő motorháztető, és a kipufogóból kiszűrődő fura zajok nem sok jóra hagytak engedtek következtetni…

Mélyről jövő sóhaja arra hagyott engedett következtetni, hogy nem reménykedik tovább,: belátta, hogy végleg befuccsolt a járgányának – vagy legalábbis, amíg el nem viszi szervizbe. - A vesszőt azért írtam át kettőspontra, mert az oda találóbb szerintem. De pontosvessző is jó lenne.
Ez amúgy annyit jelent, hogy nem öt perc után ájulok el, hanem csak tizenöt után. - Ez meg csak egy szó, amit hiányoltam, pedig a mondat nélküle is értelmes (de hagyd meg nekem azt az örömet, hogy beleköthetek valami apróságba, ha már egyszer semmi lényeges hibát nem követsz el soha! :D).
Nem akartam sokáig fenntartani feltartani Dávidot
- Megint egy kifejezés, amire ráncoltam a homlokom. Helyesen feltartani; a fenntartani, akárhogy nézem is, egészen mást jelent.
Nagyjából úgy vizslatott, mint aki a világ legnagyobb képtelenségét állította volna.

 – Te nem szólhatsz be a Jeepekre.!
 Igen, ennyi az összes fogalmazási hiba, amit egy több, mint kétezer szavas regényrészletben vétettél. Nekem meg mindent ötvenszer át kell olvasnom, hogy legalább félig épkézlábak legyenek a mondataim. Ez nem igazság! *durcizik*
     Szókincs. Bővebb a szókincsed, mint sok más bloggernek együttvéve, úgyhogy természetesen nincs mibe belekötnöm. Megint.
     Helyesírás. Az ezzel kapcsolatos hibáid mindössze néhány párbeszédi és vesszőhasználati melléfogásra vezethetők vissza. Ja, és néhány elgépelésre. A legutóbbi bejegyzésben ezeket találtam ilyenekből:
ha pedig a vidéki ismerősünket látogatjuk meg
A titokzatos, sikátoros utcák, a macskaköves utak, és a távolban emelkedő legendás vár valamelyest megnyugvásra késztettek.
A gyomra, meg az édes szája vezérelte

 – Csak most az egyszer érjünk oda – motyogta Hajdú az utat fürkészve. –, és esküszöm, lecserélem ezt a tragacsot!
aki egy biztató mosolyt lövellt felém.
Engem meg üldözőbe vettek a tegnap este képei, amikor az ajkai combom tövét kényeztették, aztán egyre feljebb, és feljebb haladtak.
De legalább már kivertem a hülye verseny, meg a haldokló tragacs gondolatát a fejemből.
 – Na, abban szerepel egy srác az ezeréves Jeepjével. Az is mindig lerobban, meg baja van, de Stiles meg tudja javítani. Egyébként is, mekkora hülyeség már, hogy a kocsija alapján ítéljünk meg valakit.! Jacksonnak Porsche-ja volt, és ki gondolta volna, de a gyerek egy világi nagy seggarc. – böktem a hátsó ülésen terpeszkedő fiúra

 – Lehet, hogy emiatt késsük majd le a versenyt, és Hajdú leszedi a fejünket – ragadta meg hirtelen a vállamat. –, de ha ez nem dob fel, semmi sem.

 – Figyelj, ha szeretnéd, beszélhetünk róla. – A járgányt magunk mögött hagyva befordultunk a következő sarkon.
     Hitelesség. Semmilyen logikai bukfencet vagy ésszerűtlenséget nem fedeztem fel, egyedül csak egy tárgyi tévedést (na végre már valami!), mégpedig a Trónok Harcával kapcsolatban.
Nos, utóbbiba csak párszor volt szerencsém belenézni, de mélyen beleégett az emlékezetembe, ahogy egy fickónak aranyat öntenek a koponyájába. - Viserys Targaryen nevében is kikérem magamnak! Csak nyakon öntötték egy fazék forró olajjal! (Bocs, a kedvenc könyveimről készült sorozatról beszélünk, ezért nem bírtam megállni az egyébként jelentéktelen tárgyi tévedés letromfolását :D)
     Történetvezetés. Egyetlen kifogásolnivalóm sincs. Tényleg. A novellákat csodásan frappáns és elgondolkodtató lezárásokkal koronázod meg. Az eseményeket mindig a megfelelő tempóban meséled el, sosem ugrasz át lényeges vagy nyújtasz el lényegtelen részletet.
Novellák. A Statisztikát nosztalgikus érzés volt olvasni: eszembe juttatta az 5. évadot, és Tracy karakterét, akivel valami érthetetlen módon mindig is sorsközösséget éreztem. Maga a történet, amit leírtál, szerethető és csodálatosan megoldott fanfictionje lett ennek a párosnak, és én személy szerint imádtam minden sorát.
Az Imádlak, te gyökér valami leírhatatlanul fenomenális lett. (Igen, jól sejted, ezt kábé az összes novelládról el fogom mondani.) Az alapötlete nagyszerű, a szituáció átérezhető; tényleg nagyon gyakori problémát dolgoztál fel, és bárki beleképzelheti magát a lírai én szerepébe. És az a humor, ami átitatja az egészet, szimplán csak zseniális!
A Váratlan véletlenek, avagy bloggertalik nyáronról sejtettem, hogy nem a szó szoros értelmében vett novella, ezért nem feltétlenül kell elolvasnom, elvégre nem tárgya a kritikámnak, mégis átböngésztem, mert felkeltette a figyelmemet a bevezető. Én személy szerint azért nem tartom klisének a "tételmondatot", mert velem tényleg minden jó dolog váratlanul történt eddig (örök realistaként sosem számítok semmi jóra; talán ezért lepnek meg a jó dolgok), és kifejezetten mosolygásra késztetett a kis történet arról, ahogy találkoztál a három bloggerinával. Feldobtál vele, na. És mielőtt elfelejtem: 1. szegény Isaac, azóta is vérzik érte a szívem! 2. interjúvold már meg Theát a kedvemért, hogy mi a véleménye Jaime Lannisterről! (Ő a saját nővérével kavaró tag, ha azóta esetleg nem kezdted még el nézni a TH-t.) 3. hiába tudom, hogy nem helyes, én is mindig e-vel mondtam Theo nevét. XD
Nem ismerem a különböző blogjaidból vett szereplőket, akik az A karakterek bosszúja középpontjában állnak, de még így is élveztem ennek a szösszenetnek az olvasását, ugyanis szerintem nagyon sokan retteghetünk a karaktereink bosszújától. Ha belegondolok, milyen válogatott módokon gyötröm hétről hétre a most futó történetem karaktereit, elszégyellem magam, de azért nem hagynék fel vele a világért sem... Biztos ilyenek a szadista hajlamúak. :D
Elszorult torokkal olvastam a Nyárölőt. Fásult vagyok, szóval rohadt nehéz őszinte érzelmeket kicsikarni belőlem, de ettől a novelládtól kevés hiányzott, hogy könnyes legyen a szemem. Már maga a tény zseniális, hogy kitaláltad egy képzeletbeli film történetét és annak különböző értelmezéseit. Cat eredeti véleménye - a metafora - is megható volt, de amit a díjátadón mondott, az konkrétan mellbe vágott. Na de az, ahogy a karaktereket megjelenítetted, és amilyennek Catet és a fiatalkori elhatározásainak megvalósítását mutattad, hát, elérzékenyített. Ami, még egyszer mondom, rohadt nagy szó.
Az A különlegessel megint úgy voltam, mint a Nyárölővel - elszorult a torkom és úgy éreztem, mindjárt Dórival együtt bőgni kezdek. Annyira átéreztem az egészet, hogy az valami fájdalmas. És a lezárás a ki nem mondott, kurva szavakról... te jó Lucifer, ha lenne még érző, igazi szívem, megszakadna. Hiába csak egy novella, ami megszületett valaki fejében; én mindig is túlságosan beleéltem magam a nem valós dolgokba, szóval...
Luciferem, hogy én mekkora vigyorral olvastam a Vérfarkas kerestetiket! Annyira érzékletesen írtad le a fangirl Carolt, hogy szerintem mindenki magára ismerhet benne. És ahogy megjelenítetted Tylert, attól még ezerszer jobban fáj, hogy nem találkozhatok vele soha, mert egyszerűen imádom. És már csak azért is együttérzek Carollal, mert Derek triskelionja nekem is kell és kész! :D
A Nyílt levél a Teen Wolfhoz olyasmi, amihez egyszerűen nincs mit hozzáfűzni. Szívemből szóltál; minden szóval csak egyetérteni tudok.
A Holnap találkozunk! szintén leírhatatlanul zseniális, nemcsak amiatt, amilyen kifogástalanul a pályázat feladatát megoldottad, hanem a történet és a lezárás miatt is. Hogy neked honnan támadnak ilyen egyedi és mellbevágóan király ötleteid, az egy örök rejtély számomra. Átküldhetnéd néha az Ihletedet, mert a tiédnek bizonyára háromszor annyi az IQ-ja, mint az enyémnek, aki mindig csak középszerű és elcsépelt ötleteket ad!
A Szívdobogás - nem meglepő módon - szintén egy mestermű volt, aminek szinte faltam a sorait, és ha mással nem, hát az utolsó sorral alaposan padlóra küldtél!
A nagy Teen Wolf TAG-ről csak annyit, hogy a 48. kérdésnél kis híján hangosan felnevettem az áthúzott megjegyzés miatt! Igen, az én tetkóötleteimnek és triskelionról szőtt álmaimnak sincs semmi akadálya... végül is, a szüleim holttestén keresztül és ha kirabolok egy bankot, megvalósul! :D
A Kár volt... egészen a végkicsengéséig hihetetlenül tetszett. Igaz, már közben sem tudtam maradéktalanul együttérezni a karakterrel, mert őt a szülei a romló jegyei, a sminkje és a testsúlya miatt szapulták - de nyilván, nem ismerem a teljes történetét a lánynak, ezért nem tudhatom, mi vitte rá az öngyilkosságra -, és például a smink-rész engem egyáltalán nem érint. De, ahogy említettem, nem értek egyet a "tanulsággal", mert - ha magamból indulok ki - az, aki öngyilkosságra adja a fejét, és nem egy "nem kaptam iPhone 3888-at karira"-kaliberű indokkal teszi, az általában már túl sok pofont kapott az élettől ahhoz, hogy energiája, türelme, kedve, ereje, egyáltalán igénye legyen "megoldást keresni a problémáira". Az emberben van egy bizonyos szál (most nagyon idiótán fogalmazok, oké?), ami, ha elszakad, akkor már minden mindegy neki; leszarja a megoldást a problémáira, ő csak azt akarja, hogy vége legyen! És tényleg a könnyebb utat keresi, mert talán nem ezt teszi minden ember? Elég kinézni az utcára vagy elolvasni egy realista regényt, és rájössz, hogy az ember már az idők kezdetétől a jelleménél fogva a könnyebb utat keresi, egyszerűen azért, mert az könnyebb. És egy idő után már könnyebb megszabadulni az életünktől, mint tovább szenvedni. Legalábbis én így látom, és ez csak az én személyes, elborult, *inkább nem írok több jelzőt, mert pszichiáterhez leszek küldve* véleményem, aminek nem tudom, miért éreztem kényszert a megosztására veled.
Az Elégett életek megrendítő és gyönyörű; nem találok szavakat arra a tökéletes lezárásra és tanulságra és egyedi élethelyzetre, amit itt feldolgoztál. Ciara karakterében kicsit magamra ismertem, és ismét felmerült bennem a követelőző kérdés: honnan szerez neked az Ihleted ilyen rétegelt, hiteles és különleges karaktereket? Ja, és a latinfakt említésére nosztalgikus hangulatba kerültem; eszembe jutottak a két évvel ezelőtti latinszakkörök, amikor tudatlan gólyaként azt sem tudtam volna megmondani, hanyadik emeleten van az a bizonyos terem, amiben leszünk. Úgyhogy köszönöm az élményt!
Nem olvastam az A lázadás kezdetét, de az A Játékmester ajánlata még így is egy érdekes kis novella volt és sikeresen megszerettette velem Alex és az amúgy nem szerepeltetett Jared karakterét is.
A Bilincset ajándékba megint nosztalgikus érzést keltett bennem; eszembe juttatta azokat a szép Staliás időket. Más szóval egy megrendítő, érzelmekkel teli, megható karácsonyi történettel gazdagítottál.
Az Az utolsó ecsetvonás részlete tényleg vidámra sikeredett, és a karakterekkel együtt mosolyogtam azon, ahogy oltogatták egymást. Ja, és együttéreztem Dórival; én már akkor is fangörcsöt kapok egy autó láttán, ha a rendszámáról beugrik valamelyik kedvenc sorozatom, pl. láttam már NED- és JON-rendszámút is, és a Trónok Harcában Nednek és Jonnak hívják két imádott karakteremet, és aaa :D
Tanulság. Zseniálisak a novelláid, ezen nincs mit szépíteni. Te magad pedig zseni vagy, akinek egy novellájában több kreatívság van, mint másnak egy egész blogjában, sőt, néhány esetben regényében is. Büszke lehetsz magadra!
A fentiek magukért beszélnek: az egyetlen, amibe érdemben bele tudtam kötni, az a vesszők és a párbeszédek helyesírása; utóbbival kapcsolatban talán segíthet egy korábbi cikkem a saját blogomon, aminek a vége felé találod ezt a kérdéskört. Tényleg nem önreklám, csak szeretnék segíteni abban, hogy a következő kritikaíró, akitől rendelsz, már abszolút ne tudjon mibe belekötni.
U.i.: Gazdagodtál egy feliratkozóval és egy fanatikus rajongóval! ;)


Sosem szoktam túl pozitív véleménnyel lenni a kritikáimról - sőt, úgy általában semmiről, amit kiadok a kezeim közül -, de ezt még a szokásosnál is rövidebbnek és összeszedetlennek érzem. Egyszóval nem lett valami építő jellegű, lássuk be. Ahhoz képest pedig, hogy hány hónapja vártál rá, pláne nem. Úgyhogy, azt hiszem, megyek elásni magam. Addig is boldog újévet mindenkinek! xx

2 megjegyzés:

  1. Szia:)
    Figyelj, először is, semmi baj, higy csak most lettél kész. Emberek vagyunk, nyilván neked is van életed a blogon kívül is, szóval érthetőa a csúszás. Most ez úgy jött ki, majd máskor jobban összeszeded magad, ennyi. Lapozzunk;)
    Aztán huh, hát köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon-nagyon jólesik, hogy ennyire megtetszett a MATT. Maga a design nem az én érdemem, az ismertetőn és az oldalcímeken kívül az egész Lily Jade Smith munkája, szóval az ő nevében is köszii:) Viszont a Statisztika trailerét egyedül csináltam, mondjuk így egy hónapra rá visszanézve, nem lett szerintem olyan nagy szám, inkább az az első próbálkozásnak elmegy kategória :D
    Jaj, ezekkel a fránya párbeszédekkel mindig meggyűlt a bajom:/ de majd meglesem a cikkedet, háha ragad rám valami:) Ezzel a Trónok harcás dologgal meg kicsit gondban vagyok, mert még nem kezdtem el a sorozatot, csak olvastam egy cikket, amiből rémlett valami ilyesmi :D De igazad van, Thea már át is küldte a videót arról a bizonyos halálról, majd csekkolom, hogy mi is történt. És IGGGGEN, Isaacet annyira sajnáltam. Alapból elspoilerezték Allison halálát, szóval annyira nem lepett meg, helyette végig az járt a fejemben, hogy miért vall szerelmet Scottnak, ez most olyan, mintha csak "ha ló nincs"-alapon közeledett volna Isaachez:(
    Most annyira mosolygok, hiszen ahogy látom, az összes novellámmal azt értem el, amot szerettem volna. Ez rengeteget jelent, köszönöm a dícséreteket:)
    Óóó, latinfaktért meg a triskélionos vágyakért jár a hatalmasnagy pacsi :D
    Említetted, hogy a Szívdobogás címével nem vagy kibékülve. A novellában volt egy rész, ahol Scott hallja a közeledő Theo össze-vissza szívverését, ami ugyebár amiatt következett be, mert a fiú idegeskedett a vallomás, illetve Liam halála miatt. Mivel a novella erre a két eseményre alapul, ezt a címet adtam neki. Amúgy nagyon nehéz volt leírni, hogy Liam halott, még akkor is, ha tudtam, hogy semmi ilyesmi nem következett be a sorozatba. Mondjuk az én beteg elmém az egész 6/B alatt egy ilyen akcióra várt (mert na, az az eichenes fogadalom durván elvarratlan szál maradt), szóval megírtam. Fú, inkább bele se gondolok, hányan csatlakoztak volna még a merénylethez a Karakterek bosszújában :DDD
    A "Kár volt..."-tal kapcsolatban viszont úgy gondolom, hétköznapi helyzetekben tényleg gyakrabban válaszrják a könnyebb utat, de azért az öngyilkosság más tészta. Persze, nyilván nem azért tette a főhős, mert a szülei kritizálták a sminkjét, az csal az első csepp volt a pohárban. Viszont ez nem jelenti azt, hogy fel kellett volna adnia - ki tudja, lehet, hogy egy hónapra rá összefutott volna a drága Tylerrel? ;D (oké, béna példa volt, de érted) Szóval, lehet, hogy vannak helyzetek, ahol érthető egy hasonló döntés, de nála szerintem nem volt az.
    Jajj, a rendszámos sztori nagyon tetszik, el tudom képzelni, hogy fangörcsölhettél :D
    Örülök, hogy ennyire tetszett a blogom, és köszönöm a feliratkozást:) Te meg ne bánkódj, feldobtad a kedvem ezzel az írással:)

    Puszi, Maja <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Maja!
      Mindig fülig ér a szám, mikor ilyen terjedelmes visszajelzést kapok, úgyhogy köszönöm! :)
      Tökéletesen egyetértek veled a Teen Wolffal kapcsolatban! Én is egy kicsit visszahőköltem, hogy baszki, Allison, akkor Isaac mire kellett? :/
      Így belegondolva igazad van, teljesen jogos a címválasztás! :)
      Végül is jogos :)
      Ugye? :D Azt képzeld el, hogy tegnap épp suliból tekertem haza, mikor a szemembe ötlött egy KIT-rendszámú (Kit Harington imádott színészem), és kevés hiányzott, hogy az út közepén lefékezzek és előkaparjam a telómat és lefotózzam :D Szerencsére győzött a józan ész, de azóta is bánom XD
      Ennek örülök! :) Alig várom a következő bejegyzést! *-*

      Ölel: Nessa ♥

      Törlés